Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 125

— 125 -a pápai tanárok majd más országokba, hogy szivük megteljék hálával Isten iránt, hogy őket magyarrá és reformátussá teremtette. IV. És végül hadd mutassak rá Antal Géza egyéniségének arra a vonására, hogy az örök magastatok felé tört. Ha ez nem volna alkotórésze egyéniségének, akkor a »valóság embere« rideggé és szívtelenné lett volna, a széleslátókörűség csak azt eredményezte volna, hogy az elme gazdagsága önmagát dicsőítéssé fajult volna és a jövőbe nézés pesszimistává, a megsemmisülést hirdető, vén zsörtölődővé tette volna, aki semmit sem csinált volna, mert hisz úgyis hiábavaló minden

1. Antal Géza azonban Isten embere volt, akit egyéni élete megrendítő tapasztalatai, a sok szenvedés és megpróbáltatás, amelyen ő is keresztül ment, mind közelebb hozott az Atyához. Hogy belejött a prédikálásba a püspök, aki azelőtt csak kevésszer ment fel a szószékre! Mily meggyőző erővel tett bizonyságot az egyházmegyékben végzett körútjain a gyülekezetek előtt az egyetlen útról, amely életre vezet, a Jézusról, aki Igazságf és Élet! Az a diák. aki Vl-ikos gimnazista korában egyházi beszéddel nyer pályadíjat, aki mint theologus részt kér a ,magyar református egyház evangéliomi megújhodásának munkálásából, az a tanár, aki csaknem egy esztendeig benne él az Amerikai Egyesült Államok egyházi életének átalakító levegőjében, aki lefordítja Van Oosterzee híres kátémagyarázatait és ennek lefordítása közben megtanulja, hogy egyedül Istené a dicsőség és egyedül Neki érdemes élni, aki mint a tanácsköztársaság túsza, Milton Elvesztett paradicsomát olvassa fogságában, az az ember, mint püspök megnövekedett felelősségérzettel látja meg az evangéliom: abszolút értékét és nem tétováz semmit, hanem hirdeti a hamisítatlan, határozott evangéliomot szerteszéjjel az egyházkerület gyülekezeteiben. Bibliája legkedvesebb könyvévé lesz, mert az Élet könyve az és ki tudná leirni azt a boldogító tapasztalatot, amikor a betegségtől meggyötört emberií szív az utolsó karácsony napján könnyezve veszi magához az Úr testének és vérének jegyeit és így készül el arra, hogy) mint megérlelődött gabona Isten csűrébe betakaríttassék. így ért fel, hitünk szerint, a magasságba, ahol tiszta fény van csak, nincsen árnyék. Mélyen tisztelt Lelkészértekezlet! Boldogult püspökünknek kedvelt mondása volt: senkinek sincs joga úgy elhagyni ezt a világot, mint ahogyan találta. Bizonyságot teszünk most róla, hogy ő megtette, amit tehetett. Áldjuk és magasztaljuk Istent, hogy őt nekünk adta. Emlékét hiven őrizzük sziveinkben, például állítva őt magunkí és jövendő nemzedékek elé az Istenért, hazáért és tudományért végzett munkában.