Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 121

— 121 -­valóságaitól. Valljuk meg, hogy sokak szemében ez volt Antal Géza leg­jellemzőbb vonása. Csak azt látták, hogy a »banktheologus« mennyire ért a pénzügyekhez. Emlékszem, püspökké választása alkalmából voltak sokan, akik egyéniségének ezt a vonását emelték ki és azért szavaztak rá, mert biztosra vették, hogy az ő nagy pénzügyi tudása a világháború után megsemmisült egyházkerületi és főiskolai pénztárakat újra rendbe fogja hozni. És azok, akik ezt remélték, nem is csalódtak'. Hideg és metsző ér­telemmel tanulmányozta át a pénztári könyveket} és állapította meg, hogy mily rettentő a változás azóta, mióta ő gazdasági tanácselnök volt. A két pénztárban évtizedek takarékos munkájával, nagy hagyományozok és jói­tevők vagyonából összegyűlt majdnem hárommillió aranykorona papir­ronggyá értéktelenedett és ott meredezett előttej a lét- és neimlét kérdései Elmondotta, hogy álmatlan éjszakákon át hogyan gyötörte őt a vigasztalan­nak látszó helyzet, mig Isten megadta neki az útbaigazítást, mit kell tenni:, odafordult az egyházkerület gyülekezeteinek áldozatkészségéhez, megpró­bálta a ^ehetetlent: új terheket rakni a dunántúli kis gyülekezetekre. Isten­nek legyen hála, az egyházmegyék 1925-ben, ha aggódó szívvel, de mégis vállalták a húszezer arany korona rendkívüli járulékot és a főiskola léte meg volt mentve. Sokszor elgondolkoztam, hogy mily csodálatosak Isten útjai, Antal Géza is azért foglalkozott évtizedeken át a pénzügyekkel nagy alaposság­gal és szerzett sok, hivatásos pénzügyi embert felülmúló szakismeretet e téren, mert Isten őt arra tartogatta, hogy általa mentse meg a legszegé­nyebb egyházkerületet és a pápai főiskolát a vagyoni összeroppanástót. Az ő céltudatos vezetésének, minden lehető forrást felkutató körül­tekintésének, a kisebb érdekeket a nagyobb érdekekért feláldozni tudó, bátorságának köszönhető, hogy a legnehezebb esztendőkben sem történt semmi fennakadás. Mig más egyházkerületek és főiskolák éveken át pénz­ügyi zavarokkal küzdöttek, nálunk, ha kisebb volt is a kenyér, amit nyújtott' az iskola, de biztos|an számíthattunk rá, mert volt egy erős kéz, amely lefelé intézkedett és parancsolt, felfelé kért, keresett, tárgyalt és végre is eredményt ért el minden vonalon. Az ő püspöksége alatt sikerült nemcsak különböző állami támogatá­sokat megnyerni, különösen főiskolánk nagyérdemű világi gondnokának és az egyházkerületi főgondnok úr őexcellenciájának hathatós támogatá­sával, de Veszprém vármegye és Pápa városa is egy-egy tanszék fizetését vállalták magukra, így akarván méltányolni azt a munkát, amit a főis­kola évszázadok folyamán kulturális tekintetben végzett. Állandóan azon volt, hogy az egyházkerület gyülekezetei is az anyagi összeroppanástól megmentessenek. Meggyőződése az volt, hogy »csak va­gyonilag konszolidált viszonyok között működő egyház fejthet ki vallás­erkölcsi téren is olyan eredményes munkásságot, amelyre az egyháztagok' s közelebbről a presbitériumok igazi lelki megnyugvással tekinthetnek®.

Next

/
Oldalképek
Tartalom