Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 59

— 59 — zados intézményeink, falusi kisiskoláink remegnek meg, zárják be kapuikat, s mellettük diadalmasan emelked­nek fel a tőlünk és népünktől idegen új intézmények falai... Mostoha az az elbánás is, amelyben az autonomiák részéről részesülünk. Mig a múltban azok a városok, amelyek gyülekezeteinket támogatták, a jogcímre való tekintet nélkül, rendszerint a lélekszám alapján, de sok­szor ennek is figyelmen kívül hagyásával, inkább a tényleges szükséglettől vezéreltetve nyújtották segítsé­güket, ma mindinkább előtérbe lép az a felfogás, hogy a városokat a r. kath. egyházzal szemben terhelő kegy­úri kötelezettség olyan teher, amely más felekezetek segítésére jogcímet nem ad, s a római egyháznak csak a kegyúri terhen felül adott segély képezheti a lélek­szám figyelembe vételével a többi egyházak megsegí­tésének alapját. Gyülekezeteinknek a község részéről való megsegítése valósággal szórványos esetté vált, — ez a segélyforrásunk majdnem "teljesen bedugult. Annak az elvnek következetes keresztülvitele, hogy az 50%-nál nagyobb pótadóval dolgozó, s ennélfogva vármegyei segélyre szoruló községek gyülekezeteink­nek segélyt nem adhatnak, még a tanítói nyugdíjjáru­lékok viselését sem vállalhatják magukra, számtalan egyházközségünk költségelőirányzatát borította fel, — s miután a hivek teherviselő képessége kimerült, — e terhek viselése folytán gyülekezeteink egyházmegyei pénztárainknak maradnak adósai, s fenyegetik ezeknek a pénztáraknak eddig is csak nagy erőfeszítéssel fenn­tartott egyensúlyát felborulással. Gyülekezeteink anyagi helyzetének megingása mellett egészen kétségbeejtő falusi lelkipásztoraink­anyagi helyzete is. E kérdésnél egyházkerületi közgyű­lésünk részletekbe nem bocsátkozik, hiszen a különböző lelkészértekezletek felterjesztései a lelkészek kétségbe­esett anyagi helyzetét tökéletesen megvilágítják. Egyházkerületi közgyűlésünk e kérdéssel kapcso­latosan csak leszögezi azt az álláspontját, hogy ered­ményes munkát nem lehet várni attól a lelkésztől, aki­nek teljes munkaidejét saját anyagi gondjaival való kétségbeesett erőfeszítés veszi igénybe és akinek ideg­rendszerét az erőfeszítés hiábavaló volta őrli fel. A lelkészeknek anyagi elesettségük folytán lassan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom