Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933

1933. április - Oldalszámok - 24

— 24 — Közgyűlésünk püspök űr egyházkerületünk és intézményeink iránt mindig érzett és tanúsított nagy szeretetének ez újabb megnyilvánulását örömmel tudomásul veszi, szíves ajánlatát, adományát elfogadja, érte hálás köszönetét nyilvánítja. A levéltár felépítésére engedélyt ad s hozzájárul, hogy az építkezés anyagául a nedvessége és alacsonysága miatt teljesen használhatatlan, éppen azért lebontott cserkészotthon felhasználtassák. A levéltári anyag átköltöztetésére, szakszerű elrendezésére püspök urat felkéri. Az egyházmegyéket pedig ismételten felhívja, hogy értékesebb levéltári anyagukat küldjék be a kerületi levéltárba, hol azok biztos helyen, szakszerű kezelés mellett fognak őriztetni s az esetleges elkallódás veszélyétől is mentesítve leszneek. A 10—12. jegyzőkönyvi pontot nyílt ülésben hitelesítik: Nagy István Jegyzette : esperes, egyh. elnök. Medgyasszay Vince Dr. Balogh Jetlö jegyzőkönyvvezető. egyhk. főgondnok, elnök. 13. Medgyasszay Vince a társelnökséget átveszi. Tudomásul feljegyeztetik. 14. Dr. Balogh Jenő ehker. főgondnok kifejezi azt a reményét, hogy a közeli hónapokban Budapesten majd leleplezik azt a szobrot, amelyet egyházkerületünk egykori nagynevű főgondnokának, gróf Tisza Istvánnak az egész nemzet állított. Tisza István amint lerázta magáról azt, ami benne földi volt, nem az egyházkerületé, nem is egyik felekezeté, hanem az egész magyar nemzeté. Senkinek sincs szándékában rég lefolyt pártküzdelmeknek előttünk sem kedves emlékét felújítani, de tudjuk, hogy ezekre a küzdelmekre ma már azok sem emlékeznek vissza keserűséggel, akik valamikor vele szemben állottak. Tudjuk egyúttal azt is, hogy habár Tisza István hithű református ember volt, elismerte azokat a nagy érdemeket, amelyeket a róm. kath. egyház a magyar nemzet egész történelmében az utolsó időkig szerzett. Ezért szobrának leleplezése nem felekezeti, hanem országos ünnep lesz. Országos azért is, mert Tisza István mély értelmével és fiatal korától szerzett történelmi tanultsága alapján már 1889-ben előre látta, hogy »békében kell elkészülnünk a háborúra, mert ha az egyszer kitör, könnyen