Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933

1933. április - Oldalszámok - 2_7

— 7 — oktatásunk szent ügyét. A tetterős ifjú főiskolai gondnok működésétől sokat remélhet sárospataki főiskolánk, melynek fényes múltja zálogul szolgál arra, hogy jövője is fényesen alakul s mi csak meleg szivvel kívánhatjuk, hogy a főiskola új gondnokának sikerüljön a főiskolát különböző intézményeivel együtt a virágzás minél magasabb fokára emelni. Egyházkerületünkben csak a tanácsbírói karban és az egyházmegyei gondnoki karban volt ez évben változás. A tanácsbírói karban a méltán megsiratott Kozma Andor egyházkerületi tanácsbíró helyét kellett betöltenünk és a gyülekezetek egyhangú bizalma dr. Lázár Andor igazságügyminiszter felé fordult, ki eddig is nagy szolgálatokat tett egyházkerületünknek, mint annak ügyésze s aki — meg vagyunk győződve — mint a tanácsbírói karnak egyhangúan megválasztott tagja s így egyházkerületi gyűléseinknek állandó alkotó tagja, továbbra is ugyanazzal a szeretettel karolja fel egyházkerületünk ügyeit, amely szeretetet eddig mint ügyész, egyházkerületünk és főiskolánk iránt tanúsított. Melegen köszöntjük körünkben, ahol így sikerült működését megszakítás nélkül biztosítanunk 6 őszintén kívánjuk, hogy nagy tudását és képességeit minél eredményesebben fordíthassa egyházkerületünk és egyetemes egyházunk javára. Megismétlem ez alkalommal azt a tiszteletteljes indítványomat, amelynek két év előtti püspöki jelentésemben adtam kifejezést, de amely akkor tárgytalanná lett az által, hogy dr. Lázár Andor megmaradt kerületi ügyészi állásában, melytől, mint a honvédelmi minisztérium államtitkárának, ideiglenesen meg kellett válnia. A helyzet ugyanis most, amikor dr. Lázár Andor úr igazságügyminiszterré lett kinevezése folytán hagyja el az egyházkerületi ügyészi állást, ugyanaz, mint volt két évvel ezelőtt, amikor ugyancsak politikai okokból kellett számolnunk az ügyészi állásból való megválásával. Épen ezért ugyanazon szavakkal ajánlhatom indítványomat a Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlésnek, amelyeket 1931. évi püspöki jelentésemben használtam, s amelyek szerint »amily fontos az, hogy az ügyeket vivő püspök adott esetekben igénybe vehesse a kerületi ügyész jogi véleményét, ép oly fontos az, hogy egyházkerületünknek legyen a központban egy bizalmi embere, aki a minisztériumokban s egyebütt, ha az szükségesnek mutatkozik, egyházkerületünk érdekében személyesen is eljárjon. Mély hálával kell ugyan felemlítenem, hogy úgy egyházkerületi főgondnok úr, mint a főiskolai világi gondnok úr szívesen megtesznek mindent egyházkerületünk és főiskolánk érdekében a központban, de úgy érzem, hogy vannak ügyek, amelyeknél nem volna