Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1932

1932. május - Oldalszámok - 9

— 9 — hogy a nagyszalontai partikula, a debreceni kollégium és (Baksayra gon­dolva) a csurgói iskola tanulója miközülünk való volt. Arany János egyéniségére, műveire kimutathatólag hatott és több halha­tatlan munkájából mindig ki fog áradni az a tény, hogy egyszerű falusi kunyhóban született, deákos műveltségű, elszegényedett, de hitben és isten­félelemben gazdag apa és áldott anya mellett gyermekkorát, mint maga írta, a szülői házban, mint egy „szentegyházban" élte át, hogy iskolai oktatásának alapját, habár fogyatékos tanrendszer mellett, református iskolában nyerte és ezen az alapon később mint „autodidakta" a tudománynak, a művelődés­nek és a költészetnek legmagasabb ormaira emelkedett. Hivatott szakférfi kimutatta összes munkáiban gyermek- és ifjúkori vallásos és egyházi olvas­mányainak, különösen a Szentírásnak befolyását. Ez, évezredben egyszer jelentkező nagy géniusznak nemzetnevelö hatására e gyermekkorában nyert tanításoknak is fontossága volt. Ezt hálásan kiemelve, ismételve hangsúlyozom: Arany Jánost nem foglalhatja le magának semmi országrész és egyik felekezet sem. Művei az egész magyar nemzetnek örök értékei közé tartoznak és ő világfogytáig a legnagyobb magyar költői lángelmék egyike marad, akinek — most eltekintve emberi és jellembeli nagyságától — költői nagysága is valóban imponáló. Korunkban megint példát adók ennek a nagyságnak egyes alkatrészei: csendes, de tüzes magyarsága, nemzeti érzése és emellett mégis teljesen egyetemes műveltsége; az, hogy költészete a „nemzeti léleknek legmélyéből fakadt és onnan a legmagasabb művészeti régiókba szárnyalt", egybeforra­dása népével, közreműködése ennek haladásáért és küzdelme minden, nem jelszavas, hanem igazi demokraiikus eszméért, tőrőlmetszett gyönyörű ma­gyar nyelvezete, teremtő ereje és (hiába tagadta, részben őszintének vélt csalódással talán hitte is) képzeletének gazdagsága, mellyel egy odavetett szóból, néha egy verssorból halhatatlant és maradandó értékűt alkotott. Hozzá­tartozik még nagyságához rendkívüli emberismerete. Ügy belelátott az emberi szívbe és erényeit épp úgy, mint gyarlóságait úgy meglátta, mint a legna­gyobbak a világirodalomban. Rendkívüli sokoldalúságából eredtek: a felül­múlhatatlan balladák, az epikai halhatatlan alkotások, a komikai és szatirikus éposznak különböző változatai és lírájának igaz gyöngyei. Meglepő még a levertségből és a kissé neuraszténiás hangulatból is többször kicsillanó ara­nyos humora és annyi más jelesség, amit negyedórákon kellene fejtegetnem. Manapság különösen a fiatalabb nemzedék egy részénél divatos fitog­tatni, hogy az elavult nemzeti érzés helyett a magasabb kozmopolitizmus valami fensőbb tulajdonság. Ezzel, a bizonyára csak egyeseket megszédítő divattal szemben Arany szavait variálva mondhatom: neki is áldott volt, nekünk ezerszer áldott az a bölcső, amely őt magyarrá ringatta és haló porában is áldott ő maga, aki, míg bújdosott e földi téreken, lelkében és müveiben mindig a legmagya­rabb volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom