Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1929

1929. szeptember - Oldalszámok - 6

- 6 — ez „gyümölcsöztesse egész anyagi és szellemi erejét a lelki gondozás és a jótékonyság nagy munkájában". Különös hálával gondolok ma is Egyházkerületünknek és egész Magyarországnak egyik nemes és nagyemlékű férfiára, Darányi Ignácra, aki a kis emberek jogos érdekeinek és egyúttal különösen a falusi nép körében a társadalmi munkának hosszú időn át nemcsak lelkes apostola, hanem — a gyakorlati kormányhatalomnak évtizedeken át birtokában — egyúttal megvalósítója is volt. Ha nyári hajnalon, amikor a magyar falusi munkás már rég ott dolgozik a szántóföldön, bejárhatom a Dunántúlnak egyik vidékét, gyakran van eszemben, hogy ami ennek a két nagy embernek elköltözése után fennmaradt: az ő nagy lelkük ott lebeg a magyar róna felett és fohászkodik a Mindenhatóhoz: áldja meg a magyar népet és „adjon neki bőven új kenyeret".* Jóleső kötelességem felidézni még Kerkapoly Károlynak, pápai főiskolánk egykori kitűnő tanárának emlékezetét, aki egész életében szerzett vagyonát alapítványul rendelte elhagyatott gyermekek számára. Végre, jórészt Egyházkerületünk ismételt felterjesztéseinek és a Főtiszt. Püspök úr személyes sürgetéseinek hatása alatt elértük azt, hogy a KerkapolyBodor alapítvány jövedelméből a folyó évtől kezdve évi 60 000 P lesz felhasználható első sorban református társadalompolitikai célokra. Ennek a nagy jótéteménynek üdvös hatása a pártfogásba vett gyermekeknek egész életében bizonyára mutatkozni fog. Abban a pár percben, amelyben ma szólhatok, természetesen nem áll módomban megjelölni társadalmi feladataink gyakorlati megvalósításának összes részleteit és eszközeit. Csak általánosságban kívánom hangsúlyozni, amit más hatáskörben évtizedek előtt szintén hirdettem, hogy egész egyházunknak és minden hivatalos és nem hivatalos tagjának is kötelessége közreműködni arra, hogy a szegényebb néposztályok valláserkölcsi érzése fokoztassék és egyúttal helyzetük gazdaságilag és a művelődés terén is javíttassák. Ezek a feladatok megvoltak már évszázadok előtt, de a világháború óta különösen megsokasodtak. Igaz ugyan, hogy ez idő szerint nem tudunk megszüntetni minden nyomort, s nem áll módunkban orvosolni az összes társadalmi bajokat és betegségeket, de a társadalmi aetiologia segítségével kötelességünk kutatni ennek a nyomornak, ezeknek a bajoknak és a bűnnek végső okait és tényezőit. Nagy mulasztás volna néma és tétlen lemondással belenyugodni azokba, mint valami megváltozhatatlanba; kötelességünk küzdeni ellenük teljes erővel, s a rendelkezésünkre álló minden eszközzel. * Kozma Andornak „Aratás előtt" ciniíi költeményéből.