Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_32

— 32 ződve lenni, hogy nemcsak hivatalos kötelességemnél fogva, hiszen majdnem háromszáz népiskola teljesíti kulturális feladatát a vezetésem alatt álló egyházkerületben, hanem azért is, mert teljesen át vagyok hatva attól, amit Mikeás próféta mondott: »elvész az a nép, amely tudomány nélkül való«, legelsőrendü feladatomnak ismerem népoktatásunk támogatását. Nekünk abban a nagy harcban, amelyet meg kell harcolnunk, csak az igazi kultúrfölény adja meg a végleges győzelmet, éppen ezért szivem egész melegével üdvözlöm a nemzeti kulturának ezen a fokon működő, igazán nagy és áldott hivatást teljesítő munkásait. Nagyon szépen méltóztatott jellemezni azt a célt, amely kell, hogy minden magyar tanító szeme előtt lebegjen, hogy ennek a hazának vallásos és hazafias nemzedéket neveljen, mert csak így remélheti ez a nemzet a szomorú helyzetből való kiszabadulást, amelyben ez idő szerint van. Isten áldja meg mindazokat, akik a magyar nemzeti kulturának az előbbrevitelén munkálkodnak. Isten áldása legyen Nagyságod működésén a vármegye területén. Szarka Lajos igazgató üdvözlő beszéde a pápai m. kir. tanítóképző-intézet nevében. Méltóságos Püspök Űr! A pápai magyar királyi állami tanítóképző-intézet és annak tanári testülete nevében mély tisztelettel üdvözlöm Méltóságodat tanári és lelkészi pályájának 40-ik évfordulója alkalmával. Intézetünket Méltóságodhoz nagyrabecsült személyes közvetlen kapcsolat füzi. Méltóságod még ifjú korában részt vett intézetünk megalapozásában, azóta is több évtizeden keresztül mint igazgató-tanácsos résztvett annak szellemi és anyagi ügyeinek irányításában. Mi erre most is és ezután is állandóan büszkék vagyunk. Szivünk mélyéből kívánjuk Méltóságodnak azt, hogy a jó Isten tartsa meg jelen munkaerejében a magyar közélet számára soká, igen soká! Püspök úr válasza. Nagyságos Igazgató Úr! Igaza van abban Nagyságodnak, hogy a vezetése alatt álló intézetnek a létrejövetele körül valamelyes szerény szerep nekem is jutott és én ezt a szerepet igazi lelkesedéssel, odaadással töltöttem be. Amikor egyházkerületünk anyagi eszközeinek elégtelensége miatt 1890-ben kénytelen volt megszüntetni a felekezeti tanítóképző-intézetet, éreztük mindnyájan annak szükségét, hogy itt, ahol a középiskolák egész növendéksereget szolgáltatnak, kell egy tanítóképző-intézetet felállítani, hogy így nemcsak az államnak, hanem saját egyházunknak is biztosíthassuk azt a tanítói succrescentiát, amely nélkül gyülekezeteink kulturélete elsorvad. Egyházkerületünk áthatva egy itt felállítandó tanítóképző fontosságától, akkor nagyon szoros kapcsolatot létesített az állami tanítóképzővel. Éveken keresztül az állami tanítóképző-intézet növendékei itt, a főiskolai köztartáson nyerték élelmezésüket. Boldog voltam, hogy mint akkori