Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_93

— 93 házkerületi közgyűlés is kívánatosnak tartja azt, hogy leánynövendékeink mennél magasabb képzésben részesüljenek, ezért az ügyet alapos megfontolás és megfelelő előkészítés végett a főiskolai igazgató-tanácsnak adja ki. A közgyűlés 209—210. számú határozatait hitelesítjük. Dr. Antal Géza egyházi elnök. Dr. Jókay-Ihdsz Miklós világi elnök. 211. Tárgyaltatott az egyházkerületi belmissziői bizottság következő jelentése: Főtiszteletü és Nagyméltóságú Egyházkerületi Belmissziói Bizottság! Az egyházmegyék összesítő kimutatásai, belmissziói bizottságok, még inkább az egyes egyházközségek jelentései alapján örvendetesen állapítható meg, hogy a lefolyt egy esztendő alatt a belmissziói munka nagy haladást mutat abban az irányban, hogy a lelkipásztorkodás vezető gondolatává legyen. A munka népszerüsödése nagv lépést tett előre. A belmisszióra is áll az az igazság, hogy csak akkor lehet eredményre számítanunk, ha érdeklődésünket koncentráljuk és cselekvéseink homlokterében világnézetünk diadalra juttatása áll s ennek érdekében rendszeresen, egyöntetűen s lelkesedő odaadással munkálkodunk. Nem tárnék a lefolyt esztendőről hű képet a főtiszteletü és nagyméltóságú egyházkerületi belmissziói bizottság elé, ha azt mondanám, hogy csak azért foglalkoznak kevés kivétellel minden gyülekezetünkben ezzel a munkával, mert ez a legújabb divat és fenyeget a paragrafus kardja. Kétségtelen, hogy mind többen fölismerik esztendőrőlesztendőre, talán napról-napra e munka fontosságát és rendkívüli horderejét; gyarapodóban van azoknak a lelkipásztoroknak a száma, kik miután személyes tapasztalataik alapján megállapítják egyfelől, hogy korunk közszelleme fokozott igényekkel lép fel az egyházzal és a lelkipásztorral szemben, másfelől, hogy vannak alkalmak, lehetőségek, eszközök a fokozott követelmények kielégítésére, nem tudnak csak prédikáló lelkipásztorok maradni. Érdemes volna kézről-kézre adni a beérkezett jelentéseket, hogy ne csak az előadók olvassák és lássák, mennyire közmeggyőződessé lesz lassanként, hogy csak rendszeres pasztorációval, minden vonalon való evangélizálással és egyházunkban történetileg, kifejlődött szociális munkák gyakorlásával lehet élő közösségeket teremteni az Ige számára. Ennek egyik oka minden bizonnyal a bizalmatlanság eloszlása. Már mult évi jelentésemben megjegyeztem és rámutattam arra a nagy elvi jelentőségre, mely a belmissziói munkák szálainak a konvent kezében való összefutásában és irányításában áll egyfelől a hitvallásaink fe'ett féltőn őrködök meg íyugtatásával, másfelől e munkának az egyház fogalmához és lényegéhez tartoJegyzette : Dr. Matolcsy Sándor ker. vil. aljegyző.