Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1927

1927. április - Oldalszámok - 1_12

— 12 — egyházkerületünk tanügyi intézményeitől külön fekvése folytán előállott, oly módon akartak többen segíteni, hogy a majdnem négyszázados főiskolát akarták alapítványai által Pápához kötött volta dacára Komáromba átvinni. Főképen ez a mozgalom fokozta azt az óhajt, hogy a püspöki székhely visszakerüljön Pápára, mely Tóth Ferenc püspökségét megelőzően is, ha mindjárt megszakításokkal is, püspöki székhely volt. A történelmi indító okokon kivül a gyakorlati élet követelmónvei is egyre kívánatosabbá tették n u u o KJ a püspöki székhelynek a kerületi tanügyi intézménye székhelyére való átvitelét. A jövő lelkészi, tanítói, illetve tanítónői nemzedék képzése különösen kívánatossá teszi, hogy az egyházkerület püspöke ezen intézmények székhelyén lakjék s az oktatás és nevelés menetét állandóan ellenőrizhesse. Az egyházkerület vagyoni ügyeinek Pápán történő intézése szintén megköveteli, hogy ezekről az ügyekről a püspök közvetlen forrásból tájékozódjék. Az egyházkerületi levéltár Pápán léte az irodai ügykezelést, ha a püspök nem ugyanazon a helyen lakik, rendkívül nehézzé, időt rablóvá teszi. Mindezek a tárgyi okok a föntebb említett történelmi indító okokkal együtt birtak arra, hogy a pápai egyháznak újonnan szervezett lelkészi állásra való meghívását elfogadjam s ezzel a püspöki szókhelyet Pápára helyezzem át. Tekintettel a föntebb röviden vázolt indokokra, át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy a püspöki szókhelynek nemcsak az én személyemben Pápára való áthelyezése, de állandósítása is egyházkerületünk egyik legfontosabb érdeke. A testvér egyházkerületek példája is azt mutatja, hogy Tiszántúl ós Dunamelléken ez az állandósítás már megtörtént s a Tiszáninneni kerület is követni fogja a többi egyházkerületek példáját. A körülmények kényszerítő hatása alól nem vonhatja ki senki magát. Épen azért igyekeztem azon, hogy a püspöki székhely állandósításával a püspök megfelelő lakást és hivatalos helyiségeket nyerjen s köszönettel adózom kultuszminiszter úrnak, hogy ez irányú törekvésemet a maga anyagi támogatásával lehe-