Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1925
1925. szeptember - Oldalszámok - 1_21
— 21 a ségvetési óv végén kerek 110 millió korona hiánnyal zárta le számadásait. Tisztelettel megjegyzem, hogy ennek a hiánynak fedezésére kérvénnyel fordultam a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrhoz, aki megígérte, hogy főiskolánknak ezt a mai viszonyok között nagyon jelentékeny deficitjét tárcája terhére fedezni fogja. Amily hálával fogadja egész egyházkerületünk Onagyméltóságának ezt a szives Ígéretét, ép annyira egyet ért velem bizonyára abban, hogy a főiskolát lehetetlen ennek a nagymérvű hiánynak évről évre kitenni ós a véletlentől tenni függővé a hiány fedezését. Ez indított arra, hogy a folyó év április 29-én tartott intéző-bizottsági ülésen előterjesztést tegyek főiskolánk súlyos anyagi helyzetéről. A jelzett gyűlésen folytatott megbeszélések és egyházkerületi főgondnok úrral előzetesen történt megállapodás alapján a folyó év nyarán tartott egyházmegyei gyűléseken azzal a kéréssel fordultam az egyházmegyékhez, hogy a leginkább veszélyeztetett theol. akadémia fenntartására évi 20.000 koronát — a mai szorzó számmal számítva 340 millió koronát — szíveskedjenek felajánlani. Istennek legyen hála, egyházmegyéink gyűlésein kérésem meleg visszhangot keltett és a drégelypalánki egyházmegye 700, a tatai egyházmegye 3600, a pápai egyházmegye 2500, az őrségi egyházmegye 1000, a belsősomogyi egyházmegye 4500, a mezőföldi egyházmegye 5000, a veszprémi egyházmegye 2700 koronát ajánlottak fel évenként a theológiai akadémia céljaira. Midőn ezért egyházmegyéink közönségének hálás köszönetemet fejezem ki, nem mulaszthatom eí, hogy különösen is ki ne emeljem Akóts János egyházmegyei tanácsbiró úr nemes lelkű ajánlatát, ki a mezőföldi egyházmegye gyűlésén az egyházmegye által felajánlott 5000 koronából 500 korona óvi összeget volt szives magára vállalni. Tisztelettel indítványozom, hogy Akóts János urnák ezért az egyházunk és ennek legféltettebb kincse, főiskolánk iránt tanúsított nemes áldozatkészségéért fejezze ki egyházkerületi közgyűlésünk őszinte, meleg köszönetét. Vajha példája nemes követőkre találna azok körében, kik a pápai főiskolában, mint volt növendékek nyerték kiképeztetésüket, vagy ha ennek az ősi intézetnek növendékei nem voltak is, de meg vannak győződve annak nagy kultur feladatairól és mai nehéz helyzetében anyagi támogatásukkal is hajlandók fenmaradását biztosítani. Főgimnáziumunk költségvetése hasonlóan nehéz hely-
