Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1925

1925. szeptember - Oldalszámok - 1_7

— 7 a van. Bár ez utóbbinak kiutalása még nem törtónt meg és csak az 1925/26. évi költségvetés letárgyalása és elfogadása után lesz utalványozható, de a szükséglet fedezésére szolgáló összeg fel van véve a költségvetésbe és nem kételkedünk, hogy a nemzetgyűlés ezt a tételt csorbítani nem fog'ja. Az egyház közigazgatási s egyéb szükségleteire, ezek között az adócsökkentésre szolgáló segélyösszegek is fokoztattak úgy, hogy mig az 1924/25. évi költségvetésben egyházkerületi segély cimén 854,000.000 korona volt felvéve, az 1925/26. évre e cimen 1.388,000.000 vétetett a költségvetésbe; mig az 1848: XX. törvénycikk 3. §-a alapján (ide tartozik az adócsökkentési segély is) az előző költségvetési évben 1,987.000.000 kor. volt előirányozva, addig a folyó költségvetési évben 3.016,440.000 kor. szerepel egyházunk segélyeképen. Midőn a kultuszkormány eme törekvéséről hálával emlékezünk meg, nem hallgathatjuk el, hogy a segélyek emelése sokkal lassúbb ütemben történik, mint ahogyan azt egyházunk jogos érdekei szempontjából elvárhatnék. Az 1848: XX. t.-c. 3. §-a alapján kiutalt segélyösszeg a békebeli adócsökkentési segélynek csak mintegy Ve részét, tehát mintegy 16%-át képezi, holott az állami közigazgatás minden ágában ma már a kiadási tételek mintegy 50—60 °/o-os valorizációt mutatnak fel. Gróf Tisza István ama szociálpolitikai szempontból is fontos nagy gondolata, hogy az egyházi terhek túlontúl súlyos volta által nem szabad elidegenedni engedni az egyháztagokat az egyháztól, úgy látszik, még mindig nem talál kellő megértésre kormányfórfiaink előtt, mert épen azt a segélyt, amely az egyháztagok egyházi adóterhének csökkentését volna hivatva szolgálni és melynek folyósításától függ számos gyülekezetünk létérdeke, még mindig nem engedi abban az arányban folyósíttatni, amely arányban egyéb szükségletek az állam által fedeztetnek. Fájdalom, az új költségvetés sem számol lelkészi karunk egyik legégetőbb sérelmével, a korpótlékok megszüntetése okozta sérelemmel. A kormány azon az alapon, hogy a korpótlék rendszert más vonatkozásban is megszüntette, elzárkózik lelkészeink azon jogos kívánsága elől, hogy korpótlék folyósításával szüntesse meg azt a visszásságot, hogy 20—30, sőt 40 esztendő óta szolgáló lelkész ugyanazt a javadalmat élvezze, mint amit mint kezdő lelkész élvezett. A kongrua-kiegészítés ugyan megtörtént, s ma lelké-