Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1924

1924. október - Oldalszámok - 10

— 10 ennek a letiport csonka országnak egyik határára, egy mindnyájunk által tisztelt sirra száll. És visszaemlékezem a hat év óta porladó vezérnek nekünk is szóló izenetére. Halhatatlan elődöm 22 év előtt egyházmegyei gondnoki és 17 év előtt ezen a helyen elmondott főgondnoki székfoglalójában ismételve variált néhány igazságot. Hangsúlyozta, hogy : „Egyházunk életében az anyagi erő önmagában véve merőben elégtelen; szellemi és erkölcsi erőnk megfeszítésére van szükség, ha egyházunk nagy misszióját betölteni kívánjuk". (Gondn. székf. 16. 1.) A magyar protestantizmus fennmaradásához első sorban „az őszinte vallásosság, a hit mélysége és bensősége" szükséges, az az erős „élő hit, az a bensőnkből fakadó és egész lényünket álható, minden cselekedetünket irányító élő erő, amely Jézus tanítása nyomán keresi és megtalálja az örök igazság és örök szeretet, az örök jóság és örök irgalom Istenét". (Főgondnoki székf. 25. I.) Kiemelte továbbá, hogy „saját híveinknek hitben erősítésében, lelki gondozásában, értelmi és erkölcsi nevelésében keressük azt az erőt, amellyel a jövőnek (amelyet aggályos jelenségek alapján ő is sötétnek látott) minden nehézségével megküzdhetünk". (Gondnoki székf. 13. 1) Elsősorban Méltóságodnak és egyházkerületünk kitűnő lelkészi karának feladata lesz, hogy ápolják „azt az igazi vallásos érzést, mely ott szunnyad magyar protestáns népünk lelke mélyén"; de fel kell rázniok „a világi elemet is, hogy anyagi és szellemi erejét gyümölcsöztesse a lelki gondozást, a valláserkölcsi nevelés, a lelket adó, lelket kereső és lelket építő jótékonyság nagy munkájában". (U. o. 14. és 17. I.) A görög közéletnek megkapó szokása volt a fáklyavivők szertartása. Hephaistos oltáráról a szent tüzet a fáklyatartó vette át és futva vitte tovább reá váró társához. A magyar ref. közélet fáklyavivőjének kettős lángot kell tovább adnia. Az egyik : az élő hitnek szent tüze, a másik : a nemzeti művelődés lángja. Mert mi teljesen átérezzük a keresztyénség egyetemes nagy érdekeinek jelentőségét és őszintén nagyrabecsüljük azt a kitűnő munkát, amelyet a nemzeti míivelődés terén más egyházak és különösen a magyar szerzetes tanítórendek (amelyek egyikének én is hálás tanítványa vagyok) hosszú időn át végeztek és ma is végeznek, de egyúttal tudjuk, hogy a Gondviselés rendeléséből a magyar református egyház is — a maga iskoláiban, nyomdáival, tanárainak munkássága utján — nemzeti kulturmissziót végzett és ez a nemzeti hivatása meg van ma is. A magyar református egyház fáklyavivője — akár évszázadokon át kimagasló nagyság, mint elődöm volt, akár jelentéktelen, mint aminőnek magamat érezem — egyformán „elmegy a minden élők utján". Az a fontos, hogy kezében a fáklya égve maradjon. Melegen kivánom, hogy évek hosszú sora niulva, amikor Méltóságod visszatekinthet munkásságára, lelkének nyugodt öntudatával majd elmond-