Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1923

1923. május - Oldalszámok - 6

— 6 — egyházkerületi egyházi képviselőkké Somogyi Zoltán szentgáli és Siskey Imre monoszlói lelkészek választattak meg, megbízatásuk 1924. év végéig tart. A jelentés tudomásul szolgál s a megválasztott ker. képviselők igazoltatnak. 6. Főgondnok úr jelenti, hogy kerületi közgyűlésünk múlt évi határozatához képest boldog emlékű főgondnokunk, gróf Tisza István arcképét Benczúr eredeti mesterműve után remek másolatban elkészítette a mester kiváló művésztanítványa, Balló Ede festőművész és pedig a boldog emlékű főgondnok emléke iránti kegyeletből és az egyházkerület iránti tekintetből csupán kész kiadásai felszámításával. Az ünnepélyt főtiszteletü Püspök úr nyitja meg a nagy figyelemmel hallgatott következő beszéddel: Nem dicsekedhetem ugyan nagyon széleskörű s mély történeti ismerettel, de azért nem minden alap nélkül állítom, hogy nincs az emberiség történetében szerepet játszó népek között egy sem, mely a hazaszeretetnek annyi vértanuját tudná felmutatni, mint ez a mi szegény, szerencsétlen magyar nemzetünk. Mi történetünk folyamán lépten-nyomon találkozunk azoknak fenséges, dicsfénytől körülsugárzott alakjaival, kik önként tették életüket áldozatul a haza oltárára. Hazánk szent földjébe legjobb fiainak vére szivárogtatta be azt a csodatevő, hatalmas erőt, hogy tudja teremni az önfeláldozó lelkesedésnek megdicsőítő magasztos példáit, hogy legyen dúsan termő talaja az isteni örök igazságoknak, a haza jövőjét biztosító nemzeti szent ideáloknak, hogy példákban mutassa be azt a történelmi tanulságot, hogy a vértanúság adója mindig azt gazdagítja, akitől behajtják. Ezeknek, a mi szemeinkben félistenekké dicsőült nemzeti hősöknek az emlékezete ihleti meg mindnyájunknak szivét, ha a nehéz viszonyok tőlünk nagy elhatározást, áldozatot, szilárd kitartást és rettenthetetlen bátorságot követelnek; ez az a hatalmas erőforrás, mely biztosítéka fennmaradásunknak, még az olyan válságos időkben is, minők a mostaniak. A történetünk nagy alakjai emlékéhez való ragaszkodást folytonosan ébren tartani, a néplélekbe minél mélyebben beplántálni, ott gondozni s áldásos életelemmé tenni önmagunk iránti szent kötelességünk, mert amely nemzet nem ily módon jár el, az nemzeti életét önmaga gyilkolja meg. Ennek a meggondolásnak látom megnyilvánulását kerületünknek abban az önmagát megtisztelő elhatározásában, hogy törhetetlen ragaszkodásának, az idők távolodásával egyre erősbülő kegyeletes érzelmeinek bizonyságául megfesteti feledhetetlen nagy főgondnokának, gróf Tisza Istvánnak arcképét. Ennek a meggondolásnak látom tetté alakulását ebben a mai ünneplésben. Mert a Tisza István történeti alak-