Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1923

1923. május - Oldalszámok - 21

— 21 — tanító államsegélyét 1922 december 31-vel megszüntette; a pápadereskei és somlóvecsei kántortanítók államsegélyét 1923 junius 30 án szünteti be; a nagygyimóti, tótszentgyörgyi és csertői kántortanítók államsegélyének megvonását is kilátásba helyezi s az egyházi főhatóságot felhívja, hogy az ászári, a szendi, az ajkai, a mencshelyi és szentantalfai iskoláinknak az ág. hitv. evang.; nemesszalóki iskolánknak pedig az ottani községi elemi iskolával együttműködését szorgalmazza, mint különös kedvezményt jelezvén, hogy azon tanítók államsegélyét, kik azt 1922 december 31. utánra elvesztik, ha időközben elhelyezkedni nem tudnának s ha az illető iskola addig működik, hajlandó 1923 junius 30-ig folyósítani. Az államsegély megvonásának okául a miniszter úr „a református gyülekezetekben végzetesen elterjedt, u. n. „egyké"-t" jelöli meg, mely miatt az iskolák elnéptelenedtek. Az egyházker. közgyűlés fájdalmas érzéssel értesül a miniszter úr ezen rendelkezéséről, kiváltképen azért, mivel az államsegély megvonása nagyobbrészt leányegyházközségeinkben történik, amelyekben a tanítói állás s az iskola működésének megszűnése az egyházközségi élet megszűnését s egyházunk híveinek szótszóródását fogja maga után vonni, annyival inkább, mivel növendékeink több helyen kath. iskolába szoríttatnak, még oly helyen is, hol a református tankötelesek beiskolázhatása céljából a kath. iskolába új tanítói állást kell szervezni. A református egyház több évtizedes munkájának, mellyel a szétszórt híveket összegyűjtötte s az iskola körül egyházi életre ösztönözte, minden eredménye porba hull, mert a színmagyar református egyháznak, mely Istenen s hazán kivül más eszményt nem ismert, nem szolgált soha s mégis a magyar állam e mostoha gyermekének nem levén anyagi ereje ahhoz, hogy a leányegyházakban a vallásoktatást rendszeresen elláthassa, ezeket a jövendőre nézve elveszetteknek tekinthetnők. Bizik azonban a közgyűlés az isteni gondviselésben, mely vészes időkben kegyetlen megpróbáltatásokon diadalmasan segítette át református egyházunkat s teljes reménységgel van afelől, hogy egyházi hatóságaink hathatós buzgólkodása nyomán,