Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1921

1921. április - Oldalszámok - 10

— 10 — Iparkodnak elvenni a földet a magyar birtokostól, hogy idegen ajkúnak adhassák azt. Az elszakított több millió magyarhoz, valamint azokhoz, akik az ellenség elől a megszállt területekről menekülni voltak kénytelenek, száll most az én fájó gondolatom, ezeknek szól első izenetem. A szétmarcangolt Magyarországnak erről a kis őrhelyéről is, a megszállt területen lakó magyarok felé küldjük honfitársi üdvözlésünket. Mindenkor átérezzük, ma hangosan ki is fejezzük együttérzésünket, minden kötelességhű magatartásukért igaz nagyrabecsülésünket. Innen is küldöm izenetünket, hogy nemcsak velük szenvedünk, de most is, később is, mindenkor és minden téren megteszünk érettük mindent, amit az Úr Isten kegyelme tennünk enged. Második szavam: a mélyen érzett hálának gyenge kifejezése. Romlásunk évei alatt az Istenbe vetett hit után felemelt és fenntartott bennünket annak az együttérzésnek és támogatásnak a tudata, amelyet ezekben a borzalmas esztendőkben nemes külföldi barátaink, ezek között elsősorban protestáns hittestvéreink nyújtottak számunkra. Szivünket mélyen megkapta, hogy az imperiálista sajtónak megfizetett izgatásai által fokozott vad és igazságtalan gyűlöletnek féktelen tobzódásai után a szent emberiesség legszebb diadalainak korszakára emlékeztető módon rokonszenvük kifejezésével bátorítottak bennünket, a szűkölködőket pedig nemes áldozatkészséggel segítették is. Holland barátaink nemes együttérzését és támogatását annak a kiváló munkásságnak is köszönhetjük, amelyet egyházker. egyházi főjegyzőnk, dr. Antal Géza barátom ebben a szép országban hazánk javára kifejtett. Köszönjük neki is. Hálánk érzése csak utolsó gondolatunkkal fog eltűnni lelkünkből. T. Közgyűlés 1 Ha csupán hazánknak mostani szűk határai között maradva gondolok is közállapotainkra, nemzetemnek bajai és számos nagy társadalmi visszásság és igazságtalanság felismerése keserít. Az erkölcsiség sok tekintetben hanyatlott. A hitélet sok helyütt erősen meglazult. Az egészen természetes, hogy az újabbkori művelődésnek legnagyobb problémái: a nagy társadalmi kérdések éreztetik hatásukat az egész vonalon. De az állapotok több tekintetben, különösen a nemzetünk jövőjére nézve annyira fontos értelmiségre nézve az utóbbi időben jelentékenyen rosszabbodtak. Másfél évtized előtt beiktatásakor nagy emlékű elődöm más társadalmi osztályokra vonatkozással kiemelte, hogy „embertársainknak nagy tömege a nyomor határain tengődik". Ugyanő hangsúlyozta, hogy „jogosult, indokolt, mindnyájunk rokonszenvére méltó az a törekvés, hogy a tömegeknek jogos gazdasági érdeke a társadalomnak gazdasági harcában érvényesüljön". Manapság ezenfelül tisztviselői karunk, értelmiségünknek jelentékeny