Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1921

1921. április - Oldalszámok - 7

— 7 — számú díszes közönség a legmelegebb jókivánatokkal üdvözli, püspök úr pedig a hivatalos eskü letevésére meleg és lelkes szavakkal hivja fel. A 37. dicséret első versének az ünnepen résztvevők által buzgósággal teljesen történt eléneklése után főgondnok úr az Egyházi Törvényekben előirt főgondnoki esküt letette. 7. Főgondnok úr őnagyméltóságát az eskü letevése után dr. Antal Géza egyházkerületi egyházi főjegyző a kerület nevében a következő szavakkal üdvözli: Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Kegyelmes Uram! Midőn a dunántúli ref. egyházkerület nevében Nagyméltóságodat ez ünnepélyes alkalommal üdvözölni szerencsém van, lehetetlen vissza nem emlékeznem arra a férfiúra, akinek széke immár két és fél esztendő óta vár betöltésre, ezzel is jelezve az üresen maradt hely mintegy külsőképen azt a mélységes gyászt, melyet a dunántúli ref. egyházkerület minden tagja érzett és mindenkor érezni is fog, ha feledhetetlen elődjének tragikus halálára gondol. Ebben a gyászban azonban most a reménységnek és örömnek némi sugara villan keresztül. Köszönhetjük ezt annak, hogy az egyházkerület egyházainak bölcseségéből egy olyan férfiú került a főgondnoki székbe, akit a megboldogulthoz nemcsak baráti érzelem csatolt, de eszményeinek és törekvéseinek azonosságával benne a maga mintaképét tekintette s így az az irány, amelyet halhatatlan emlékű gróf Tisza István az egyházkerület ügyeinek vezetésében követett, Nagyméltóságodban folytatójára talál. Nagyméltóságú Főgondnok Úr! A helyzet, amelyben egyházkerületünk a harc és gyász napjaiban átélt keserves megpróbáltatások után áll, sivár és majdnem vigasztalan. Egy világháború borzalmai, majd két szörnyű forradalom csapásai megingatták a hit- és erkölcsi életet. Az anyagiakban való megroppanásunk magával hozta, hogy egyházaink súlyos anyagi gondokkal küzdenek s egyházkerületünk szemefénye: főiskolánk, nőnevelő-intézetünk s általában tanintézeteink meggyöngülve folytathatják csak működésüket. És ami a legszomorúbb, egyházkerületünk maga is csonkán áll, egész egyházházmegyék szakíttattak le testéről. Mint a múltban mindig, úgy ezúttal is szorosan összeforrott egyházunk története hazánk történetével s ez a csonka egyházkerület, melynek határai a békeszerződés előtt a Kárpátoktól le az Adriáig nyúlottak, szomorú képmása a területi integritásában összetört, összezsugorodott, csonka Magyarországnak. Nagyméltóságú Főgondnok Úr! Ezekben a nehéz időkben új Nehémiásra van szükségünk, aki kezébe vegye azt a munkát, mely a mi Sionunkat újra