Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1921

1921. április - Oldalszámok - 13

— 13 — magyarságnak és a keresztyénségnek egyetemes nagy érdekei vezessenek bennünket. Lehetetlen, hogy valamelyik magyar református előbbre helyezné a protestáns érdeket a magyar érdeknél. De még ha valaki ilyenre gondolna is, a megszállt területen észleltekből is tudjuk, hogy ezen a földön a magyar állam megdöltével nem lenne virágzó és szabad református egyházi és művelődési élet. A nagy református érdekek tehát összeforrtak a magyarságnak egyetemes érdekeivel. T. Közgyűlés! A népeknek bizonyára újból meginduló békés versenyében hazánkra is a magyar közművelődés munkája lesz a legfontosabb. E téren is nagy feladatok betöltése vár reánk. Közel 390 év óta ebben a szép városban iskoláink nemzeti kulturhivatást töltenek be. Hogy csak az utolsó századot emlitsem, itt tanítottak: Márton István, Tarczy Lajos, Bocsor István, Fenyéri Zádor György, Kerkapoly Károly, Antal Gábor és más jeles ref. tanáraink. Munkájukra tisztelt vendégeink s az egész ország előtt bátran utalhatunk. A közművelődés terén munkánkat folytatólag végezni kívánjuk. Az egész vonalon a tudománynak, mi több, az egész emberiségnek haladását figyelemmel fogjuk kisérni. Helyesebben, mivel a fejlődés nem mindig megy előre és nem mindig felfelé, megfigyeljük a fejlődést és amint az apostol tanácsolja: „mindeneket megvizsgálva", megtartjuk és követjük azt, amit jónak ismerünk fel. De nemcsak felekezeti érdekből, hanem azért is, mert iskoláink közel négy évszázad óta nemzeti kulturhivatást végeznek: ezekhez az iskolákhoz változatlan erővel ragaszkodunk. Tudjuk, hogy a radikálisok és a materialista világnézet követői — a mi igazi elleneseink — világszerte törekesznek minden felekezeti oktatás megszüntetésére. Az utolsó években tapasztalhattuk tanaiknak hatását és azok megvalósításának megkísérlését hazánkban is. Joggal kérdhetem azokat, akik a radikálisok között keresnek fegyvertársakat, vájjon feláldozni óhajtják-e ők is művelődésünknek legfontosabb szerveit, ref. iskoláinkat, vagy csak azt nem veszik észre, mire törekszenek azok a radikálisok, akiket ők támogatni akarnak? Én részemről nem vagyok hajlandó ennek az iránynak engedményeket tenni, nem vagyok hajlandó iskoláinkat átengedni és már azért sem haladok sem kulturális, sem politikai téren a radikálisokkal, mert irányukat református és nemzeti szempontból egyaránt fontos intézeteinknek jövőjére veszedelmesnek tartom. Felelni tartozom még arra az önként felmerülő kérdésre, hogy ennyi nehézség közt honnan merítem a merészséget, hogy egyelőre addig is, míg fiatalabb, hivatottabb, erősebb férfi vállalkozik, most, amikor kenyerem javát rég megettem, más munkával is terhelt vállamra veszem ez új feladatok végzését.