Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1921. szeptember - Püspöki jelentés

— 44 — képzésére méltán sokat adó lelkésztársainknak pedig alkalmuk nyilik egyrészről felfrissíteni szakismereteiket, másrészről megismerni a külföldi protestáns egyházi irodalom legkiválóbb termékeit, a külföldi ker. testvérek hitéletének a gyakorlati életben hasznosnak bizonyult alkotásait, ami által lehetővé válik hitéletünknek nemzeti egyediségünk minden sajátosságának fenntartásával, megőrzésével belekapcsolódása a világ protestáns egyházainak életébe, belépünk tehát abba a nagy testvéri közösségbe, amelyből a mult század közepén estünk ki, kimondhatatlan nagy kárára nemcsak magyar református egyházunknak, hanem hazánknak és nemzetünknek is, amely ma nem vergődnék halálos gyötrődések közt, hogyha volnának és ismernének hitrokonaink, ha már fajrokonaink nincsenek. De nem maradhat el hiterősítő, áldásos hatása az ilyen összejöveteleknek a helyi gyülekezet tagjaira sem, akik ilyen módon megtanulják egyházukat szeretni, annak lelki vezéreit tisztelni, becsülni. Az egyházhoz való ragaszkodás felköltésének és megerősítésének er egyik leghatékonyabb eszköze. Üdvözlöm tehát a hetesi tanulságos és szép kezdeményezést szivem-lelkem őszinte szeretetével, hogy legyen minél több áldásos folytatása kerületünk más vidékein is. A hetesi összejövetelnek jelentőségét abban látom különösen, hogy ez Somogyban történt, ahol az állapotok bizony sok kívánni valót hagynak fenn. Ennek igazolására elégnek találom utalni arra a sajnálatos tényre, hogy az aug. 18-án tartott birói ülés alkalmával 17 b.-somogyi gyülekezetet kellett birói Ítélettel kötelezni a belhivatalnoki járandóságok kifizetésére. A rinyaújlaki eset kapcsán kieszközöltem a párbér behajtására vonatkozó miniszteri rendeletnek a már hátralékos követelések behajtására kiterjesztését és Rinyaújlakra egy külön rendelet kibocsátását. Amint az esperes űr legutóbbi jelentéséből láttam, az erdőcsokonyai főszolgabíró a végrehajtást megint felfüggesztette. Hogy miért? Erre a kérdésre az esperes úrtól még választ nem kaptam. Annyit látok, hogy minden falunak van egy nagyhangú kolomposa, aki száz hasonló társával szövetkezve uralja az egész községet, az egész gyülekezetet. Egy pár helyen azt is látom, hogy mi teszi ezeket a „ne fizessünk" jelszavu néptribunokat olyan tűrhetetlenül elbizakodottakká kevélyekké, de ma még a kérdéshez erről az oldaláról nyúlni nem