Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921
1921. szeptember - Püspöki jelentés
— 40 — Egyetemes református egyházunk nemcsak szel• gy zi e e . i e mgben, nemcsak nyelvében, de összes berendezkedéseiben, alkotásaiban ízig-vérig magyar, teljes összeforrottságban a magyar nemzettel, a magyar hazával, osztozva jó- és balsorsában kitartó hűséggel. Ez az elválaszthatatlan összetartozás, melynek komoly átérzése teremtette meg azt a gondolatot, hogy a magyar haza és a magyar református egyház szabadsága egymástól elkülönülten nem is képzelhető, a súlyos megpróbáltatások idejében bensőségében, kitartó erőben egyre fokozódott, a ránk nehezülő csapás úgy összeforrasztott, mint tömöríti a tiszta acéltömböt a súlyos gépkalapács. Nem dicsekedésként, de történeti szereplésünk tényéből sarjadzott jogos önérzettel valljuk, hogy a mi pusztulásunk súlyos vesztesége lenne az egész protestáns ker. világnak. Csak gonosz ellenségeink kitalálása tehát az a megtévesztésre szánt silány gondolat, hogy református egyházunk fennállhat az önálló, független magyar állam nélkül is. A történeti igazságnak ez ellen a bántó meghamisítása ellen utolsó leheletünkig küzdenünk kell és küzdeni is fogunk. Ennek a történeti összeforrottságnak mindennél hangosabban beszélő bizonyítéka napjaink története. Hazánk nagy területi vesztesége megrendítő csapást mért egyetemes magyar református egyházunkra is. Az erdélyi kerület egészen román fenhatóság alá került s az a kemény harc, amelyet hozzánktartozóságának további fenntartása vagy függetlensége érdekében vivott, azzal a szomorú eredménnyel végződött, hogy püspöke s főgondnokai kényszerültek letenni a hűségesküt a román király kezébe. Most szervezkednek a tiszántúli kerületből román fenhatóság alá került gyülekezetek. Kerületünknél a tiszáninneniek példájára minden kényszerítő ok nélkül megindított elszakadási vagy függetlenségi mozgalmat, amelynek minden mozzanatáról beszámoltam a múlt évben, Patay Károly barsi esperes elnöki szavazata juttatta diadalra. Erről csak annyit tartok szükségesnek még megemlíteni, hogy az egész akciónak igazi okául szereplő váradalom eddig, tudomásom szerint, nem teljesült: a lelkészek a cseh-szlovák köztársaságtól nem kapták meg a különböző címeken kilátásba helyezett segélyeket a maguk egész összegében, ellenben a szervezkedés befejezése után a lelké-
