Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1921. szeptember - Püspöki jelentés

Püspöki jelentés a Pápán 1921 szept. 24-25-én tartott kerületi közgyűlés elé. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Amint az események nyomasztó hatása alatt jelentésem megírásához akarok kezdeni, lelkem önkénytelenül is abba a szebb és jobb időbe száll vissza, amikor feledhetetlen főgondnokunkkal: néhai gróf Tisza Istvánnal, akinek gyászos elvesztését, még ha tengerré nőnének is az érte hullatott könnyek, méltóképpen elsiratni sem egyházunk, sem nemzetünk nem tudja soha, voltam szerencsés közölhetni jelentésem vázát és kérhetni egyes kérdésekben bölcs véleményét, szives tanácsát. Mintha most hallanám egy üggyel kapcsolatban ezt a mondását: „Népeket, nemzeteket nem mindig az ellenség fegyvere tesz semmivé, pusztít el, hanem rendszerint a saját bünük; erős nemzeti öntudatot, mély vallásos meggyőződést kardélre hányni nem lehet". Az utóbbi évek eseményeinek őrületes forgataga láttára de sokszor eszembe jutottak ezek a szavak s mikor a reménységnek utolsó halavány sugara is eltűnőiéiben volt, újabb reményt ezekből merítettem. Mi ugyanis, akik a mult század hatvanas éveinek eszmevilágában nőttünk fel, nem vagyunk képesek elhitetni magunkkal, hogy az emberies érzés, a nemesebb erkölcsi fölfogás és történeti igazság szavát el birná némítani az ördögi ármány és gonosz fondorkodás; hogy Magyarország területi épségét ne biztosítaná a földrajzi elhelyezkedés, az ezer esztendős történeti mult, az ezer esztendős birtokolás; mi még mindig abban a meggyőződésben éltünk, hogy azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket nemzetünk történetének folyamán a nyugati népeknek tett, figyelmen kivül hagyni nem szabad, azokat honorálni kell. Most is, amidőn a trianoni gyalázatos, kegyetlen békében ellenünk mészáros módra dolgozó kéz hazánk nyugati széléről