Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921
1920. szeptember - Püspöki jelentés
- 31 Pénzügyeinkkel foglalkozva, nem szabad figyelmen kivül hagynunk azt a kérdést sem, hogy az azok kezelésében eddig követett eljárásmód megfelel-e a mi helyzetünknek? A kérdés nem új, sőt az egyházmegyék is foglalkoztak már vele, közölve erre vonatkozó terveiket, észrevételeiket. Az akkori számvevők — Bakó Imre, Galamb József — utasítást kaptak a pénzkezelési szabályoknak az egyházmegyei vélemények felhasználásával leendő átalakítására. De megbízatásuknak eleget tenni nem tudtak, elhaltak. Helyzetünk ma egészen más, mint volt ezelőtt hét évvel. Várnunk kell tehát. Legyen szabad azonban jeleznem, hogy amint a körülményeket csak némileg is alkalmasaknak találom, azonnal munkához fogunk. Ettől is remélek némi könnyebbülést. Azokról az ügyekről, ame- _„_ .. _ lyeknek elintézése a dolog termé- V"" E I"« kl, <« el,ntéze,t szelénél fogva nem volt közgyűlés tartásáig halasztható, tárgysorozat rendjén tartottam kötelességemnek jelentést tenni, kérve azok elintézésének a kerületi közgyűlés által utólagos jóváhagyását. Vannak azonban dolgok, amelyek nem vehetők fel a tárgymutatóba, de amelyekről azért kötelességem tájékoztatni a főtisztelelü egyházkerületi közgyűlést. Ezekből legyen szabad a következőket említenem. 1919 augusztus 4 óta tizenötször kellett Pestre utaznom részint kerületünk s főiskolánk érdekében, részint közszolgálati okból. A magas kormány iránti hálás elismeréssel van sze- * rencsém közölhetni, hogy utam a legtöbb esetben nem volt eredmény nélkül való. Bizonysága ennek a kongrua, korpótlék kellő időben való kiutalása, a fölemelt családi pótléknak folyósítása s a már említett segély. Többszöri tanácskozásban készítettük elő az amerikai presbiteri egyház kiküldötteinek látogatását, hogy tisztázzuk az amerikai református magyar gyülekezetek elhelyezkedésének s a gyülekezetek és lelkészek anyagi helyzetének kérdését, továbbá, hogy megismertessük amerikai hitsorsosainkkal a magyarországi egyetemes református egyház szomorú helyzetét, a szétdarabolás gyászos következményeit és eszmét cseréljünk a legsürgősebb teendőkre nézve. Örömmel állapíthatom meg, hogy amerikai testvéreinknek jóakaratú megértésével találkoztunk s ha az amerikai gyülekezetekhez utazó
