Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921
1920. szeptember - Püspöki jelentés
- 22 megnyitását aggodalommal nézték pénzügyi szempontból s fölmerült az a gondolat, hogy theol. akadémiánkban az oktatást az 1919/20. évben szüneteltetni kellene. Ezt a gondolatot a limine elutasítottam, Isten segítségében bízva hozzá fogtunk a munkához, amelynek folyamán azonban újabb nehézség merült fel. A folytonosan emelkedő drágaság miatt papnövendékeink arra a fájó meggyőződésre jutottak, hogy tanulmányaikat nálunk folytatni nem tudják. Vagy haza mennek tehát, vagy oda, ahol kapnak annyi segélyt, hogy nagy szűkösen meg birnak élni. Amint erről értesültem, azonnal összehívtam papnövendékeinket, beszéltem velük s megígértem, hogy a tanév bevégezhetéséhez az eddiginél jóval nagyobb mérvű segélyezésben fognak részesülni. Nem kis gondot okozott az is, hogy dr. Antal Géza tanár úrnak magasabb állami s egyházi érdekből Hollandiába kellett mennie. Fájdalmasan esett, hogy az ő nagyértékü munkájáról le kell mondanunk, de itt úgy állt csakugyan a dolog, hogy „a haza minden előtt". A kerület nevében s jóváhagyásának feltétele alatt meghoztam tehát azt a nem kis áldozatot, hogy kiküldetéséhez hozzájárultam. De nem kisebb áldozatot hozott ő is, itthagyva csendes otthont, szerető családot, rendes munkakört, csakhogy szolgálatot tehessen szerencsétlen hazájának s ez által egyházunknak. Külföldi propaganda útra küldettek ki Pongrácz József és dr. Vass Vince theol. tanárok is, amitől akkor vonakodni, amit akkor akadályozni hazafiatlanság lett volna. Három hónapi távollétük alatt dr. Trócsányi Dezső és lic. Rácz Kálmán tanár urak látták el óráikat. Majd amidőn dr. Antal Géza úrnak ismét ki kellett mennie, tárgyait a saját tárgyai mellett dr. Vass Vince vette át s adta elő a tanév végéig elismerésre méltó buzgósággal és szép eredménnyel. Kérem a főtiszteletü közgyűlést, hogy a kiküldetéseket jóváhagyó tudomásul venni s a helyettesítésekért köszönetét nyilvánítani szíveskedjék. e) Azok az okok, amelyek dr. Antal Gézának külföldre menését az 1919. évben szükségessé tették, fennállanak még ma is, mert az a nagyon szép eredményű s óriási jelentőségű munka, amelynek végezésére őt kiváló egyénisége, széleskörű tudományos készültsége, szép nyelvismerete szinte destinálja, még korántsem nélkülözheti őt. S bár mi sokat veszítünk az ő távollétével, de annál többet nyer az ő már eddig is fényes eredményű munká-