Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1918

1918. szeptember - Oldalszámok - 1_6

feláldozta, ha a szükség úgy kívánta, egyéni érdekét, cíe meggyőződését meg nem tagadta soha. Szívj óságát, áldozatkészségét főiskolánknál egyetlen fiúgyermeke emlékére tett alapítványa örökíti meg. Legyen áldott emléke, mit örökítsünk meg jegyzőkönyvünk hasábjain s egyúttal elvesztése fölötti legőszintébb részvétünknek adjunk kifejezést a mély gyászba borult özvegy és kedves gyermekei előtt. Nagy vesztesége és gyásza van a pápai és csurgói főgimnáziumoknak Borsos István, illetve Vida Kárólv dr. hao 7 v lála miatt. Dr. Vida Károly nevéhez fűződik a csurgói gimnáziumnak főgimnáziummá fejesztóse és a fejlődés kezdő sebességének megadása : az alapvetés, amelyen ma is rendületlenül áll a tudománynak ez a díszes csarnoka. Evek mentek, szálltak cl fölötte, öregedő testben lelke mindig ifjú maradt. 34 esztendőn keresztül vezette az intézetet, mely bölcs kormányzata alatt folyton fejlődött s a virágzás magas szinvonalárá emelkedett, mígnem a megfáradt munkás 1917. évi november hó 7-én örök álomra hajtotta le fejét Budapesten, honnan szerettei haza szállíttatták Csurgóra ós kihűlt porait egykori munkamezejének talajában helyezték nyugalomra. Temetésén november 11-én a gyászszertartást nt. Nagy Lajos esperes úr végezte. Borsos István elévülhetetlen érdemeket szerzett az által, hogy nemcsak tanított, hanem nevelt is. A theológiai tanfolyamnak Pápán való elvégzése után Budapestre ment a tudományegyetemre s a vallásos szellem, amit a szülői házban s a theológiai tanfolyamon szerzett, meglátszott egész tanári működésén. Akkor volt igazán kedves a „kis Borsos" — ahogy tanítványai nevezték —, amikor vallásos élményeiről beszélhetett. Szerető szivével irányította tanítványait nemcsak a tudományok, hanem az élet labirinthusában is; hatása nem egy növendéket befolyásolt a pályaválasztásban. Megfigyeltem, hogy abból az osztályból, melyben Borsos tanított, a legjobb erők s egyúttal a legnagyobb számú növendékek jöttek a theológiára. Elő bizonysága volt annak, amit szüntelen hangoztatunk, hogy t. i. egyházunkat szerető tanár tehet legjobb szolgálatot a lelkésznevelés ügyé-