Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - m01_1

A dunántúli református egyházkerületnek Pápa városába 1917. évi április hó 30. napjára összehívott közgyűlése elé terjesztett PÜSPÖKI JELENTÉS. Főtiszteletii Egyházkerületi Közgyűlés! Midőn egyházkerületünk életének arról a néhány hónapjáról teszem meg jelentésemet, amely a mult évi őszi közgyűlésünk óta lezajlott felettünk, a legelső szó, mely fájdalmasan tör elő lelkemből, annak a mélységes gyásznak a kifejezése, mely dicsőségesen uralkodott nagy királyunknak elhunytával borult a magyar nemzetre. Hónapok teltek már el e váratlan villámcsapás óta, mely megdöbbenést és kibeszélhetetlen fájdalmat idézett elő minden igaz magyar szivében, mégis ma is oly élénk a veszteségnek az érzete, hogy lehetetlen e gyászeset felett napirendre térnünk. Oly mély gyökeret vert szivünkben a fájdalom, hogy azt egykönnyen onnét kitépni nem tudjuk. S ha elköltözött bölcs királyunk hosszú, dicsőséges pályafutását s e pályafutás alatt nemzetünk életét nézzük, akkor csak fokozódik a mélység, melyet e veszteség fájdalma ásott lelkünkben. Ott áll az ébredező, megifjult nemzet és az ifjú uralkodó — egymással szemben. És milyen csodálatos a szívnek nagysága! Az ellentéteket elsimítja, a viharokat lecsendesíti. Milyen teremtő erővel bir az egyéniség páratlan gazdagsága! A viharokban megtépázott nemzetet új életre, tevékeny, fejlődő, hatalmas lendüléssel előre törő életre tudja ébreszteni.