Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 186

— 186 — sítását, melynek beváltására emberi számítás szerint úgy sem kerül sor; ezért jelenti (1913 nov. 16.) „a zselizi leányegyház anyásításának befejezett tényét", — „a nagyfontosságú ügy megvalósulásának útjában állt minden nehézség elhárítását"; ezért jött jelentés az egyházkerületre is, hogy „a kongruasegély megnyerésével az anyásítás egyetlen akadálya elhárult", mit a kerület tudomásul vévén, a lelkészi állás haladék nélkül leendő betöltését rendelte el. Mert nem szabad feltételezni azt, hogy az egyházkerület tudomásul vegyen olyasmit, mi hozzá megbízható forrásból írásban, vagy élőszóval bejelentve nincs. E tévedésnek természetes következménye azután a garamvezekényi lelkészi járandóság kárpótlás-ügyének, még a zselizi lelkészi állás betöltése előtti teljes és végleges meg nem oldása következtében előállt mulasztás. Más oldalról a zselizi egyházközség kimondotta ugyan, hogy anyásítását óhajtja; új lelkészi díjlevelet is állít ki a zselizi rendes lelkész részére, — de a garamvezekényi lelkészi járandóság beszámításával; vállalta is később (1912 okt. 27-én) nem az egyházközség hanem csak a presbitérium a garamvezekényi lelkészi állás jövedelmében előállandó csökkenés pótlását, de csak megfelelő segélyezés ellenében s kifejezetten fenntartotta magának az elhatározás jogát, hogy az anyásítását véglegesen eszközölje-e. 1913 február 23-i közgyűlésében pedig kijelentette, hogy az anyásítás kérdésében mindaddig nem hoz végleges határozatot, mig a gyülekezet részére kilátásba helyezett segélyek birtokába nem jut. Későbbi időre halasztja a lelkészi állás szervezését 1914 febr. 1-i közgyűlésében is és midőn u. a. év március 12-re az egyházba az egyházmegyei elnökség helyettes lelkészt rendelt, ez ellen a március 5-i presbiteri gyűlés határozottan állást foglalt, haladékot kórt és haladék kieszközlésére püspök úrhoz