Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - 13

- 13 — adóbl) munkássággal s minden ügy iránt való meleg érdeklődéssel tölti be azt a feladatot, melynek betöltésére gyülekezeteink egyhangú bizalma felkérte. Egyházkerületi közgyűlésünk a legmélyebb hálával emlékezik meg főgondnok úr tiz év alatt tanúsított munkájáról, biztosítja őt a maga törhetlen ragaszkodásáról és el nem fogyó szeretetéről s a bizalom és reménység melegével tekint a jövőben kifejtendő munkássága elé, mert tudja, hogy bölcs és buzgó vezetése alatt képes lesz leküzdeni azokat a nehézségeket, melyeket a jövő egyházunk elé állít. Óhajtja egyházkerületi közgyűlésünk minden tagja, hogy a Mindenható főgondnokunk életét kedves családjával együtt hosszú időn át tartsa meg s vezesse őt atyai kezével továbbra is úgy, hogy nagy szivével és lelkével minél több áldásos munkát végezhessen a magyar nemzet s ebben anyaszentegyházunk érdekében. 14. A kegyelet szavával emlékezik meg főtiszteletü püspök úr dr. Baksa Lajos konventi előadó elhunytáról. Kerületi közgyűlés őszinte részvéttel örökíti meg dr. Baksa Lajos konventi előadó emlékét jegyzőkönyvében, mint olyan férfiúét, ki az országos egyházkormányzat körül kifejtett fáradhatatlan és eredményes tevékenységével mindnyájunk becsülését s elismerését kiérdemelte. Részvétéről a gyászoló családot jegyzőkönyvi kivonat alakjában értesíti. 15. Részvéttel emlékezik meg főtiszteletü püspök úr az egyházkerület lelkészi karát ért érzékeny veszteségekről, nevezetesen arról, hogy folyó évi március 15-én Nagy Sándor, a mohii gyülekezet lelkipásztora, március hó 30-án pedig Józanágh Zsigmond, a somogyszobi gyülekezet lelkipásztora költözött el a földi munka teréről. Egyházkerületi közgyűlésünk mind a két buzgó lekipásztor haláláról mély fájdalommal értesül, emléküket jegyzőkönyvében örökíti meg, gyászoló