Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915
1915. október - Oldalszámok - 6
— 6 — karunkat ebben a küzdelemben megacélozták. Es ha keressük, hogy minek köszönhetjük azt, hogy diadalmasan állhatjuk meg helyünket a reánk zúdult túlerővel szemben: nagy részben a magyar nemzet erkölcsi tulajdonságainak. (Igaz! Úgy van!) Ezekhez az erkölcsi tulajdonságokhoz tartozik a magyar nemzet vallásossága is. A magyar katona Istenbe vetett bizalma és Isten akaratában való megnyugvása avatta hősökké mindnyájukat és a magyar népnek Isten iránti gyermeki bizalma tette az itthonmaradottakat oly erősekké a háború szenvedéseinek, nélkülözéseinek, a reájuk zúdult csapásoknak elviselésében. Most érezhetjük igazán, hogy minő magasztos hivatást teljesít egyházunk akkor, amikor gondos kezekkel ápolja a nép lelkében ezt a vallásos érzületet; most érezhetjük, milyen valódi emberi szükség a vallás mindenkire nézve; most látjuk, milyen ingatag alapon áll az a dőre ember, aki földi viszonyainak erejében, vagy úgynevezett műveltségében bizakodva, elrúgja a vallás talaját lába alól. (Igaz! Úgy van!) Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Ez az észlelet, ez a tudat erősítsen bennünket a jövő munkájában is, ez indítson mindnyájunkat arra, hogy vigyük a vallás felemelő, erőt adó, vigasztaló melegét embertársaink lelkébe, hogy gondozzuk a reánk bizott magasztos érdekeket hétköznap és ünnepnap, éjjel és nappal, jó és rossz időben, háborúban és békében és ezt a magasztos szolgálatot semmiféle melléktekintetnek alája ne rendeljük soha. Főtiszteletü Közgyűlés! Ez a háború ahogy háttérbe szorított egyéb ellentéteket és súrlódásokat, úgy teljesen elhallgattatta a felekezetiességnek zavaró tüneteit is. Olyan tért találtunk, ahol igazán testvériesen vállvetve együtt dolgozhatunk más felekezethez tartozó embertársainkkal, polgártársainkkal. Erezzük mindnyájan, érzik azok is, akikben talán ínég a közelmúltban is észlelhetők voltak bizonyos felekezetieskedő tünetek, hogy Isten elleni vétek nem az O igazi, hű szolgálataira, hanem felekezeties torzsalkodásokra fecsérelni el azt az erőt, aminek valóban
