Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. február - Oldalszámok - 5

— 5 — tekintve nem is fiatalon, de lelkének, szellemének, szivének, tetterejének egész teljében. Azzal a büszke örömmel esett reá tekintetünk, hogy erős oszlopunk lesz és marad és még hosszú időn keresztül szolgálhatja egyházát, egyházkerületét azokkal a nagy képességekkel, azzal az odaadással, azzal a szeretettel, amelyik az ő egész munkálkodását áthatotta s valóban áldásthozó építő munkássággá tette. S ime alig egy pár évvel reá a gondos, a szerető baráti szem fel kellett hogy fedezze a hanyatlás első jeleit. Hanyatlott testi ereje, aggódva kerestük, mi lehet a lappangó kór, amelyik ilyen váratlanul támadta meg. O maga tudta-e, szenvedett-e, ki tudná azt megmondani, mert hiszen mindenki gondolt az ő egészségével, csak ő nem árulta el O O O J e fölött a legkisebb aggodalmat, a legkisebb megdöbbenést sem. Szolgált tovább, dolgozott tovább, működött tovább, bele vive munkájába nemcsak azt a szellemi erőt, mely sohasem lankadott nála, de bele vive szivének azt a melegét, üdeségét is, amelyik egy fiatal ember bájával ruházta fel őt. És ha néha-néha olyan csodálatos, megható gyöngédséggel esett is az emberre tekintete, hogy az ember megilletődve kérdezte magában, vájjon nem a búcsúzó barát búcsúzó tekintete-e az, egyébből, mint ennek a gyöngédségnek a rendesnél nagyobb megnyilatkozása mérvéből nem lehetett arra következtetni az ő eljárásából soha, hogy egy szenvedő beteg, megtört emberrel állunk szemben. Soha erősebben nem mutatkozott lelke nagysága, mint életének ez utolsó hanyatló korszakában, amidőn munkaképességét, tetterejét, a reá bizott közügyek iránti nagy szeretetét sem a testi gyengülés, sem a testi szenvedés megingatni, elhalványítani nem tudták, és ezért ha azok, akik körülvettük őt, egy idő óta már aggódva gondoltunk is a bucsu közeledtére, mégis azzal a metsző fájdalommal kisértük őt sirjába, amelyikkel élte delén, fiatalon elragadott kedveseinket szoktuk megsiratni. Legyen az ő emléke áldott! Folytassa emlékezetében a feléje forduló hálás kegyelet megtermékenyítő hatásával azt az üdvös és magasztos missziót, amelyiknek egész életében