Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - m02_28

- 28 — fogja megállapítani, hogy az esperesi karból alakított segélyosztó bizottsága javaslata alapján mely gyülekezeteket tart valóban segélyre szorultaknak. Én csak azt kérem, méltóztassék a közgyűlésnek elrendelni, hogy az egyházi épületeknek jókarban tartását az egyházlátogatás különös gondoskodása tárgyává tegye, továbbá, hogy a nyerendő segélyről való elszámolást a legszigoruabban ellenőrizze s ahol bármely irányban könnyelmű felületességet, vagy pontatlanságot lát, ott kíméletet nem ismerve járjon el, végül, hogy a vagyonleltár rendbentartását feltétlenül megkövetelje. b) A kerületi pénztár cime alatt kezelt alapoknak számadása, egy kivételével, több-kevesebb maradvánnyal záródik, ami annak a jele, hogy jövedelmével tisztességesen kijött. Ebből azonban nem következik, hogy az illető alapokra az eddigieken kivül még egyéb terhek is átháríthatok volnának, mert tudnunk kell, hogy a folyó évben ezekre az alapokra 22.600 K családi pótlék fizetése nehezül, tehát újabb terheket a tőkeállomány veszélyeztetése s háztartásunk megrendülése nélkül semmiesetre sem bírnának el. A kivételként említett alap a nönevelő-intézet pénztára, mely a mult esztendőben 9369 K 94 f vagyoncsökkenést mutat. Első tekintetre ez az eredmény méltán lepheti meg azokat, akik az előző években ennél az intézetnél foganatosított nagyszabású építkezések és beruházások tárgyalása alkalmával illetékes helyről azt a megnyugtató kijelentést hallották, hogy ez az alap a rá váró kiadásokat teljes mértékben fedezni birja, tehát aggodalomra nincsen semmi ok. Sietek is kijelenteni, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, hogy ez a kijelentés a legszilárdabb alapon nyugvó tárgyilagos kijelentés volt. Ez az alap nemcsak fedezni birja rendes évi terheit, hanem tartozását is képes törleszteni jóval nagyobb összeggel az eredetileg tervezett évi 2000 K-nál. A dolog nevezetesen így áll. Az építkezésre 160.000 K fölvehetését engedélyezte a ker. közgyűlés. A nagyol)!) építkezési kiadások fedezésére ebből 145.000 K-át adott ki a pénztár, a fennmaradó 15.000 K-t törlesztésre könyvelte el. Ezért szerepel az 1913. évi zárszámadásban 145.000 korona