Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - m02_16

- 16 — percet sora szabad tovább késni. Mert azt, hogy ez a baj nem volna gyógyítható, el nem ismerem. Amely bajnak ismerjük az okát, azt, ha akarjuk, gyógyíthatjuk is. Ezét pedig ismerjük. A gyógyítás tehát csak abból állhat, hogy azt a célt, amelyet ez a bűn szem előtt tart, meghiúsítjuk. E felett a kérdés felett lehet vitatkozni jogi szőrszálhasogatással akár napokig, de én azt tartom, hogy ha az ember elég elvetemült beleavatkozni a természetes életképződés ós fejlődés isteni rendjébe, akkor az államnak kötelessége ezt a jogrend segélyével megtorolni. Hogy miként, annak megállapítása a mondottak után aligha okozhat nagy fejtörést. Nagy bajt sopánkodással gyógyítani nem lehet. A fentebb elmondottakra való tekintetből tisztelettel javaslom: méltóztassék az egyházkerületi közgyűlésnek elrendelni, hogy: a) Az istenitiszteletek nemcsak vasárnap, hanem hétköznapokon is reggel feltétlenül és ha lehet este is megtartassanak ; b) Téli hónapokban, különösen pedig az ádventi hetekben, legalább egy vallásos összejövetel tartassék hetenként minden gyülekezetben; c) A lehetőség szerint alakíttassanak énekkarok, ifjúsági egyesületek; vallásos iratok beszerzése és terjesztése munkába vétessék. Mivel úgy hallom, hogy az ilyen iratok szerzésének egyik akadálya a hivek szegénysége: ezennel 300 koronát ajánlok fel erre a célra évente, amelynek felhasználását a nt. esperes urakra bizom; d) A lelkész urak a lelki gondozás minden terét vonják be ezután is buzgó munkálkodásuk körébe s mutassák meg, hogy csakugyan lelkipásztorok a szó legmagasztosabb és legszentebb értelmében; e) Hivassék fel a barsi esperes úr a bori egyházban fölmerült elégedetlenség éber figyelemmel leendő kisérésére s a bajnak preventív intézkedésekkel lehető megszüntetésére, a b.-somogyi esperes úr pedig arra, hogy Kistamásiban a tanító nyugdíjaztatása vagy elmozdítása iránt haladéktalanul intézkedjék;