Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - m02_13

- 13 — kezetekben mindenütt példás rend és békesség, a lelkészek, tanítók ós liivek között zavartalan jó viszony uralkodik. A gyülekezeti tagok azzal honorálják lelkészeik fáradhatatlan buzgólkodását, hogy az istenitiszteleteket szorgalmasan látogatják, az uri szent vacsorával minden alkalommal tekintélyes számban élnek, egyházi tartozásaikat zúgolódás nélkül lerójják. A hivek vallásos buzgalmának, egyházukhoz való ragaszkodásuknak bizonyítókaként említhető fel az a minden tiszteletre méltó áldozatkészség, mely a mult gyülésünk óta lefolyt idő alatt 84.741 koronát juttatott az egyház és iskola szent oltárára, hogy híveink 677.226 koronát fordítottak épületfenntartásra s új épületek emelésére. Dicsérettel kell adóznunk az iránt az előrelátó gondoskodás iránt is, mely egyházfenntartási alap létesítésével iparkodik biztosítani a gyülekezet jövőjét, amint ez Mezőföld minden gyülekezetében és egyébiitt is sok helyen történik. Lelkészek és hivek egymást megértő nemes kitartással buzgólkodnak Krisztus testének, az anyaszentegyháznak építésében s törekszenek útját állani korunk legnagyobb veszedelmének: a vallástalanság te rj e désének. Nekem azonban úgy tetszik, Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés, hogy ez a tetszetős külső nem mindenütt örvendetes belső valóságot takar. Mert amikor azt olvasom, hogy vannak gyülekezetek, ahol hétköznapi istenitisztelet egyáltalán nincs még reggel sem, sőt még az is előfordul, hogy vasárnap délután a lelkész hallgatók hiánya miatt egyszerűen távozott a templomból, mig ugyanott ebben az időben a korcsmák telve voltak; hogy nem csekély azoknak a gyülekezeteknek a száma, amelyekben semmiféle vallásos egyesület nincs, amelyekbe semmiféle vallásos irat nem jár, semmiféle vallásos összejövetel nem volt; hogy a tavaszi munka megkezdésétől az őszi utolsó fordulóig templomba menni csak egy-két ember szokott; hogy visszavonás, ellenségeskedés üti fel majd itt, majd amott a fejét: akkor nem alap nélkül való az az aggodalom, hogy egyházunk beléletében nincs teljes összhang a külsővel. Különö-