Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. március - Oldalszámok - 17

— 17 — nyomorúságba vettetik is alá, tudja, hogy egyedül ezzel a nyomorúsággal dicsekedhetik. Körülöttünk, magyar református püspökök körül az élet selymes, bársonyos kényelme nem hízelkedik; nekünk a föld java nem ad hatalmat és erőt; reánk a földi kegy sugára csak a leszálló nap búcsuzásával tekint. De igy van ez jól. A szoros kapuhoz, keskeny úthoz, miket mi a tisztaság és igazság szolgálatában járunk, nem kell kényelem; fegyverünk: a tudomány, a bőséggel csak élét veszítené s az egyszerűséghez, amiben hitünk s tisztaságunk tükröződik, kegynél jobban illik az a szeretet, mellyel százezrek bizalma paizsra emel. Ez a mi földi erőnk s hatalmunk. Onnan buzog a termékeny élet ősforrásaiból s méltó önérzetünket komoly magasságba onnan szökteti. Szeretett Szolgatársam ! Tudtad eddig is, újítsd fel újra, hogy a te elsőséged, méltóságod, hatalmad és dicsőséged ugyanaz lesz ezután is, ami eddig volt. Embertársaid által történt felmagasztaltatásod életedbe annyi változást hozott, hogy ezután többet kell szolgálnod. Nagyobb lesz a terhed, a felelősséged súlyosabb és hevesebb az a tusakodás, amit a lelkiismeretben az erő fogyatéka és a kötelesség parancsa támasztanak. De amig ezt a terhet, felelősséget és tusakodást érzed, amig magaddal szemben nemes elégedetlenség forradalmát tudod szítani, addig ne féltsd a mérleget, amelyen az Úr a te arravalóságod értékét fogja eldönteni: mert az az igazi emelkedés, amelynek fokán felfelé haladva magadat mindig dicsőbbnek látod. Mint ahogy a nagy Keresztelő János mondotta: „Annak növekednie kell, nekem pedig alászállanom." Az alázatosság legyen a te legfőbb ékességed. Belőle szeretet és kedvesség származik azokra, akik reád bízattak; magadra pedig felmagasztaltatás mind a kivül valók jó bizonysága, mind az Isten kegyelme által. Az erőt és hatást, az eredményt és áldást a szeretetnek ama nagy kölcsönhatásában keressed, mely a te lelked s a reád bízottak lelke közt a viszontvaló áldozat szent szövetségét biztosítja. Megtudjad, hogy nem az uralkodásban van az igazi nagyság, hanem a szolgálatban; nem a parancsban az elsőség, hanem a példaadásban; nem a rangé a magasság, hanem a léleké; nem a gazdaságé a fény, hanem a jócselekedeté; nem az a hatalom, hogy félnek tőlünk, nem az a királyság, hogy csodálnak, hanem az, hogy szeretnek. Hatalommal az Atya Úr Isten, megigazítással a Fiu Úr Isten, megszentelődéssel a Szent Lélek Úr Isten szentelhetnek fel téged, én pedig azzal, ami a régi, új és örök parancsolat; törvény, próféták és evangélium summája, t. i. szeretettel. Ebbe vonom be, szeretett gyülekezet a ti lelkeiteket is, ezt emelem imádságba veletek együtt könyörögvén ilyetenképen : Gondviselő Isten! Mennyei Édes Atyánk! Szárnyaid árnyékában nyugoszunk mi bátorsággal ; biztonságban orcád fényével járunk. Hatalmas is vagy, jóságos is vagy megtartani, ami kedved szerint való s avagy volna-e kedved szerint valóbb, mint a te anyaszentegyházad, melyben a te dicsőséged munkája folyik, hová tökéletes országod fényét előre veti s amelynek diadaláért egyszülött fiadat, az Úr Jézus Krisztust adtad áldozatúl? 2