Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. február - Oldalszámok - 13

- 13 — fordult a mi örömünk, mert elesett a mi fejünk koronája s jaj most minekünk!" Urunk, Istenünk! ki nemcsak erős, nagy és hatalmas, de irgalmas, kegyelmes és szerető jó Atya is vagy; mi pedig csak gyenge, erőtelen gyermekeid vagyunk, kik segedelmed nélkül semmit sem tehetünk s még csak meg sem mozdulhatunk! Erőtlenségünk, gyarlóságunk érzetében, fájdalmunk ós könnyeink közepette mély alázattal borulunk le Előtted ós kérünk, mint bölcs, irgalmas és szerető jó Atyánkat: ne hagyj minket fájdalmunk és könnyeinkben elmerülni; küldd alá vigasztaló szent lelkedet, hogy az törölje le könnyeinket, enyhítse fájdalmunkat; az tanítson meg bölcs végzéseden, szent akaratodon megnyugodni és nagy fájdalmunkban így szólani a sok veszteségeket szenvedett Jobbal: „Az Úr adta, az Úr el is vette, áldott legyen szent neve érette". De nemcsak vigasztaló, hanem oktató és minden jóra vezérlő szent lelkedet is közöld velünk, jó Atyánk! hogy az tanítson meg minket minden igazságra és az egymás iránti szeretet mellett az irányítsa elménk gondolatait, szivünk érzelmeit tanácskozásunkban, olyan intézkedések megtevésére, melyek reformált egyházunknak épülése ós előmenetelére, nagy nevednek pedig dicsőségére szolgáljanak. Oh, hallgasd meg ós teljesítsd be kérésünket, Szent Fiad, a Jézusért. Ámen.