Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - m01_37

— 37 ha tekintetbe vesszük, hogy a most megkezdett iskolai éviién a tanulóktól nem a költségvetésben előirányzott 10.000 korona, hanem 11.200 korona fog befolyni, az intézmény fennállása nemcsak biztositottnak látszik, hanem tekintettel a jelentkezők nagy számára, akiket hely szűke miatt vissza kellett utasitani, indokoltan gondolhatunk az intézet megfelelő kibővítésére is. Az egyházkerületi elnökség, a gazdasági tanács javaslatára, a főiskolai gondnoksággal egyetértőleg ugy intézkedett, hogy az intézeti felügyelő tanár teljes ingyenes lakást, világítást, fiittést kapjon, a hat korrepetitor pedig a lakáson kivül teljesen ingyenesen nyerjen élelmezést az ifjúsági köztartáson az internátus költségére. VII. A missziói ügyekről a missziói bi- missziói zottság fog a tárgyalások során részletes jelen- ügyek, test tenni, mindazáltal néhány ügyet szükségesnek tartok e helyen is felemliteni. Elsősorban is tisztelettel bejelentem, hogy az 1912. évi őszi egyházkerületi közgyűlés 318. jkvi pont, 11. alpont alatt hozott határozata értelmében a horvát-szlavon misszió közigazgatási és törvénykezési tekintetben bekapcsoltatott a belsősomogyi egyházmegyébe. A bekapcsolás igen szépen ment s minden tekintetben előnyös a rendnek biztosítására. A belsősomogyi egyházmegye nagytiszteletii esperese a folyó évben már ezen missziói egyházakban is végezte az egyházlátogatást s jelentése szerint mindenütt rendet s fokozatos fejlődést talált. A költségekhez 200 koronával hozzájárulok, hogy a vizitáczió annál könnyebben keresztül vihető legyen. Különösen szépen fejlődnek a zágrábi és fiumei missziói egyházak. A zágrábi ref. missziói egyház a folyó évben megtette az első lépést az ottani ág. hitv. ev. egyháztól való különválásra, amennyiben külön szervezkedett, amit a belsősomogyi egyházmegyei közgyűlés engedélyezett és jóváhagyott. Azonban ez az ügy az ottani ág. hiv. ev. egyházzal tisztázva nincs, aminek pedig szükségét látom annálfogva, mert érdekünkben állónak tartom, hogy az eddig közösen használt egyházi intézmények használatát, amennyiben az szükségesnek mutatkozik, legalább addig biztosítsuk magunk-