Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - m01_8

— 8 hogy jegyzőkönyvében örökítse meg nemesszivü jóltevőjének özvegy Tisza Kálmánnénak áldott emlékezetét, adjon kifejezést gyászos elhunyta felett érzett mély fájdalmának s a veszteség által legközvetlenebbül sújtott gyászoló családnál, különösen főgondnok urunk őnagyméltóságánál fejezze ki őszinte részvétét. b) Hirtelen, váratlanul elszólította a munka teréről az Ur a halál által az örök jutalom elvételére dr. Nagy Dezső urat folyó évi márczius hó 30-án életének 57-ik évében. Dr. Nagy Dezső ur mint ügyvéd, volt országgyűlési képviselő, az Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek s az Országos Ügyvédszövetségnek elnöke, a Jogászegylet alelnöke, sok érdemet szerzett a közügy és társadalmi munka terén, azonban magyar református egyházunk ügyeinek szolgálatában mint konventi és zsinati rendes tag és előadó, mint egyetemes konventi ügyész fejtett ki elismerésre méltó és a messze jövőre is kiható buzgó és áldásos munkásságot és szerzett elévülhetetlen érdemeket, méltán fájlaljuk tehát hirtelen történt elköltözését. Örökítsük meg azért emlékét jegyzőkönyvünkben, mélyen sújtott gyászoló családjánál pedig fejezzük ki őszinte részvétünket. c) Mély megilletődéssel kell megemlékeznem református anyaszentegyházunk, közelebbről dunántuli református egyházkerületünk egyik önzetlen munkás tagjának, tekintetes Pálífy Károly székesfehérvári ügyvéd urnák folyó évi augusztus hó 2-án életének 71-dik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytáról. Pálífy Károly ur a mezőföldi református egyházmegyének 80 éven át volt hűséges munkása, mely idő alatt tanáesbirói, ügyészi, számvevői hivatalokat viselt, az egyházmegyének az egyházkerületi gyűlésen képviselője, a főiskolai igazgató-tanács tagja, a székesfehérvári egyháznak 83 évig főgondnoka, a folyó évtől kezdve pedig örökös tiszteletbeli főgondnoka volt, mely tiszteit mindenkor odaadó buzgósággal, páratlan szerénységgel, egyházunk s annak ügyei iránti meleg szeretettel töltötte be. Nagy veszteségünk feletti mély bánatunkban a liála, kegyelet és elismerés adójával áldozzunk