Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 31

- 31 kara és tanuló ifjúsága nevében bejelentsem és átadjam ezt a nevedre tett 1250 K alapítványt. Engedd meg azt, hogy befejezésül a közművelődésnek a terén szántó-vető munkatársaid nevében igaz szeretettel, kiváló tisztelettel és a legjobb kívánságokkal üdvözöljelek jubiláris ünnepélyeden. A költői szépségekben gazdag beszédre Czike Lajos következőleg válaszolt: Méltóságos Főiskolai Gondnok Ur ! Mélyen tisztelt Főiskolai Igazgató-tanács és Tanári Testület! Hogy főiskolai gondnoklársamnak, a főiskolai igazgató-tanács és a tanári testületek nevében is, hozzám intézett megtisztelő beszédére érdemlegesen válaszolhassak és tiszteletteljes válaszom világos, érthető és felfogható legyen, rövid visszapillantást kell tennem gyermekkorom azon idejére, amidőn falusi iskola-tanitóm engemet, mint apa és anya nélküli árvát, a pápai, akkor kollégiumnak nevezett főiskolába felhozott és a gimnázium IV. osztályába tanulónak beiratott. Gyenge, beteges gyermek, szülök nélküli árva voltam, magasabb társadalmi állású rokonaim nem sokat gondoltak velem; de a pápai főiskola: ez az „alma mater" kebelére ölelt, apámmá, anyámmá lett nekem ; gondozott, táplált, tanárai által felnevelt és kiképzett engemet, és hogy az emberi társadalomnak talán hasznos tagja lettem, hogy ember lett belőlem, ezt egyedül neki, az „alma mater"-nek és ennek akkori tanárainak köszönhetem és másnak senkinek. A gyermekek szüleik iránt hálával, szeretettel tartoznak a velők közölt sok jótéteményért, és nagyon helyesen mondatik az : nem hordoz a föld nagyobb terhet, mint a háládatlant. Én nem tudtam, de nem is akartam ilyen föld terhe, hálátlan gyermeke lenni annak az alma maternek, melynek oly sok jótéteményében részesültem, hogy azt soha eléggé meghálálni nem tudom. Ezért mindaz, amit a főiskola s ennek tanárai érdekében, mint hosszú ideig ker. számvevő s majd főiskolai gondnok tettem, csak csekély és gyenge szolgálati viszonzása volt azon nagy jótéteménynek, melyben a pápai főiskola engemet részesített; és nem egészen teljes visszafizetése az alma mater s ennek tanárai iránti tartozásaimnak. Különben is ha valami jót szolgálataimban tettem, azt nem magam,