Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. április - Oldalszámok - m01_4

— 4 —' helynek nyilvánított segédlelkészi állás betöltése következtében még mindig nem tudtuk megszüntetni azon nagyon hátrányos kényszerhelyzetet, hogy a IV-ed éves papnövendékek többségének kénytelen voltam a segédlelkészül való alkalmaztatást engedélyezni. Tagadhatatlan, hogy ezen engedmény megadása ellenkezik a tanulmányi rendszabályokkal s a theol. nyilvános oktatás és nevelés nagy fontosságát felismerő közfelfogással, mégis teljesen megszüntethető csak akkor lesz, ha vagy a theológiai tanfolyamra nagyobb számban jelentkeznek a tanulók, vagy a lelkészi nyugdij-intézet működését megkezdvén, a munka- és szolgálatképtelen lelkészek közül többen nyugdíjba fognak menni. Csekélyebb mértékben azonban a bajon az is segíthet, ha az esperes urak akár esperes-társaiknál való ajánlás, akár a püspöki hivatalnál való bejelentés utján kellő időben gondoskodnak helyről azon segédlelkészeik részére, akire egy előre látható időponttól fogva nem leend szükségük. Ilyen gondossággal és előre látással talán elejét lehetne venni annak, hogy — mint a legközelebbi időben is két esetben megtörtént — segédlelkészül alkalmazott végzett papnövendékeink más egyházkerületbe léptek által. 3. Egyházunk általános helyzetéről nem tüzetes Az egyházi elet. össze

sjt

et

t adatok alapján, hanem csak egyes, hivatalomhoz beérkezett jelentésekből nyert benyomások alapján nyilatkozhatom. Az egyházi élet rendes folyamát komolyabb természetű kellemetlenségek csak kevés helyen zavarták meg és ahol ilyen sajnos eset forog fenn, annak kiindulási pontját legtöbbnyire az egyház belső hivatalnokainak méltán kifogás alá eső eljárása és magaviselete képezi. Nagyon óhajtandó volna és egyházunk erkölcsi tekintélyét nagyon emelné, ha nem akadna lelkészeink és tanítóink között egy sem, akinek hívei akár mértékletlensége, akár szeretetlen, durva bánásmódja, akár erőszakos eljárása, akár kapzsisága miatt jogos szemrehányást tehetnek. De ha elvétve mégis akadnak közöttünk ilyenek, az egyházmegyei kanonika vizitácziónak egyik legfontosabb feladata az ilynemű bajok gyökerét kikutatni, okát kellőleg felderíteni, a bajt — ha az a közérdek veszélyeztetése nélkül történhetik — békitéssel, kéréssel, komoly intéssel és feddéssel orvosolni. Ha azonban ez nem vezet czélra, vagy a közérdek veszélyeztetésével járna, akkor bármennyire kel-