Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910
1910. április - Oldalszámok - 7
— 7 — állammal folytonos kontaktusban kell, hogy maradjunk, hogy fejlődő igényeink fokozódó kielégítésben részesülhessenek. Méltóztatnak tudni, hogy még a mult kormány alatt megindultak a tárgyalások, főleg abban az irányban, hogy megkapjuk azt az aránylag mérsékelt összeget, amelyre az adócsökkentési akcziónál szükség van. Továbbá azt az összeget, amely a lelkészi fizetések megfelelő, korszerű rendezésére és további kielégítésre váró igényeink fedezésére is szükséges. Kiindulási pontunk természetszerűleg nem lehet más, mint az a memorandum, amelyet a két protestáns egyház 1903. évben nyújtott be a kormányhoz. De csakis kiindulási pont. Az abban kért adócsökkentési segélyt, amint utaltam reá, megkaptuk, de az az összeg csak az akkori viszonyoknak felel meg. Ma többé nem elég a szükségletek fedezésére. így vagyunk a másik kérdéssel is. Minden más rendes foglalkozási ágnak az illetményei annyira fokozódtak, az élet annyira megdrágult, hogy lehetetlen ma a lelkészi fizetések terén az 1903. évi memorandum alapján megmaradnunk, tehát nagyobb összeget kell kérnünk. Ez áll, azt hiszem, más szükségleteinkre is. De én most első sorban ezt a két égető szükségletet emeltem ki: az adócsökkentési akczió befejezését és a lelkészi fizetések rendezését. Tudjuk azt is, hogy a megelőző kormányban meg volt a szándék igényeink kielégítésére, — de hiszen alig is képzelhető magyar kormány, amely elzárkóznék ezen szükségletek elől. A kormány adott is választ a memorandumra, amelyben elvi kijelentések alapján ugyan, de a dolognak megfelelőiig megnyugtató nyilatkozatot adott. Tudjuk azonban, hogy a közbejött politikai válság lehetetlenné tette ennek a kérdésnek a megoldását, ami annyival is inkább sajnos, mert tényleg lelkészeink anyagi helyzete égetően sürgős rendezést kiván és az adócsökkentési segély-alapot is kimerítettük, — úgy, hogy meg fog állni az akczió a jövő esztendőben, ha nem sikerül újabb segélyt kieszközölnünk. Én nem kétlem, hogy a jelenlegi kormányban is meg lesz a hajlam szükségleteink kielégítésére, de minden esetre égetően sürgős, hogy az ország ügyeinek rendes menete biztosittassék, mert sok más érdek mellett a mi egyházunk legsürgősebb érdekei is szenvednek, hogy ha az országnak alkotmányos élete állandó krízisek, bonyodalmak útvesztőjébe jut.
