Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910

1910. szeptember - Oldalszámok - 7

— 7 -intézmény, amelynek nevében ezek elkövettettek, az nemes és nagy hivatással bir, amely nemes és nagy hivatásban kellene hogy ők is szövetségesekül tekintsenek bennünket. Hát ebből a gondolkozási világból és ebből az érzelmi világból tekintem én ezt a jelenséget is és éppen ezért nem örömmel, de mélységes sajnálkozással fogadom és azt a szivem mélyéből jött óhajtást fűzöm ennek konstatálásához, hogy vajha azok a disszonáns hangok, amelyek minden ilyen törekvésnél felmerülnek, vajha a visszatetszésnek, a felháborodásnak, az erkölcsi reakcziónak azok az egészséges jelenségei, amelyek minden ilyen esetben az egész világon mutatkoznak, meggyőznék végre-valahára a római katholikus egyház vezetőségét, hogy saját egyháza érdekében nem helyes uton jár, amikor ilyen kijelentésekre ragadtatja magát, hanem csakugyan békejobbot, testvéri jobbot kellene hogy nyújtson azoknak, akiknek a materiálizmus, a vallástalanság, az istentagadás nagy veszélyei elleni nagy küzdelemben szövetséges társakul kellene állniok egymás mellett. Mi, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, ne tántorodjunk el ettől a helyes, ettől a valóban keresztyéni, valóban krisztusi felfogástól. Menjünk a magunk utján. Igyekezzünk teljesíteni a magunk magasztos hivatását. Ha ebben bármi akadályoz bennünket, ha ezt a jogos jogkörünket és érdekkörünket bárki meg akarná sérteni, azzal szemben igenis teljes erővel menjünk a jogosult önvédelmi harcz terére, de különben menjünk testvéries érzülettel előre és ne feledjük el soha, hogy a modern világ bajai, szenvedései, sértései és veszélyei között vannak veszedelmesebb, gonoszabb ellenségek, akikkel szemben karöltve kellene küzdenünk. Ezeket, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, az adott pillanatban szükségesnek tartottam elmondani. Most megköszönve nagyszámú megjelenésüket, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítom. A közgyűlés a felekezetközi viszonyokat magasabb álláspontra helyezkedetten, a csak valóban nagy lelkeknek adatott tárgyilagos igazságszeretettel, alapos történeti tudással, bölcs mérséklettel fejtegető s református egyházunk teendőit a gyakorlati élet követelményeinek szigorú szem előtt tartásával szabatosan kijelölő beszédet osztatlan