Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910
1910. április - Oldalszámok - 14
— 14 — Ott lesz végre segítségül Méltóságod mellett az isteni kegyelem, amelyet a Mindenható nem szokott megvonni azoktól, akik az emberi művelődés nagy munkáját önzetlenül, lelkiismeretesen, az ő nagy nevének dicsőségére s embertársaik javára szolgálni igyekeznek. Ezt az isteni kegyelmet kérjük mi egyszivvel-lélekkel Méltóságodra most, amidőn, köztisztelettel környezett főiskolai gondnoki állását ugy egyházkerületi közgyűlésünkben, mint tanintézeteinknél elfoglalja. Kisérje áldás és siker minden jó munkáját és nemes törekvését, hogy teljesülhessenek Méltóságod működéséhez kötött minden szép reményeink. Az Isten áldja, az Isten segitse, az Isten vezérelje Méltóságodat egész életében s minden jó munkájában. Főiskolai gondnok ur a meleghangú üdvözlést igy köszöni meg: Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Ur! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Az a bizalom, amelylyel engemet megtisztelni méltóztattak, azok a lekötelező és meg nem érdemelt szavak, amelyeket Méltóságod most hozzám intézni szives volt, jobban megindítottak, hogy sem hosszasabban, részletesebben válaszolni tudnék. De hiszen tudom azt, hogy ezek az órák, amelyek bennünket itt Pápán együtt tartanak, nem a szónoklatok, hanem a munkának az órái s meg fogják engedni, hogy erre való tekintettel első sorban ennek a reánk váró munkának a tiszteletével köszönetemet és hálámat lehető röviden fejezzem ki. Az a megbízatás, amelyben részesültem az egyházkerület bizalma által, több okból a legkedvesebb nekem. Kedves annál fogva, amire méltóságos és főtiszteletü püspök ur is utalni szives volt, kedves az által már, hogy az egyház kerület jósága engem mintegy rávezetett az én áldott emlékű, boldogult édes atyámnak a nyomdokaira, aki ennek az egyházkerületnek félszázadon keresztül buzgó és hű szolgája volt. Kedves azért is, mert olyan munkakörbe hí, amely munkakör tulajdonképen élethivatásom, de nemcsak élethivatásom, hanem — a tanításról, a tanügyről szólok — életemnek tán első igaz öröme volt, azt hiszem utolsó öröme is ez lesz.
