Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1910
1910. április - Oldalszámok - 12
— 12 — erősebb védvárait, amelyeknek czéltudatos és áldásos munkálkodásában rejlő hatalmával képes egyedül anyaszentegyházunk veszteségeit kipótolni, a hazának, társadalomnak, az emberiségnek hasznos és a messze jövőbe kiható szolgálatokat tenni, lételét, jogait, szabadságát az ellentétes elemekkel, viszonyokkal, támadásokkal szemben megvédeni, a szellemében, intézményeiben, tanaiban lefektetett igazság erejével hódításokat eszközölni. A veteményes kert azonban — a drága kincs, a biztonság önérzetét nyújtó erős vár — hogy benne kellő tenyészet induljon, hogy idegen kézre ne jusson, hogy az ellenség hatalmába ne kerüljön, gondozást, őrizetet, hűséges felügyeletet igényel. Reformált anyaszentegyházunk alkotmánya és kifejlett gyakorlata szerint ezen gondozást, felügyeletet teljesítették iskolánk felett és teljesitik ma is a püspök és főgondnok, hiszen ezért neveztettek ezen hivatalok viselői a mi bölcs és hithű őseinktől: superintendenseknek és főcuratoroknak. A haladó kor és a mindjobban és több irányban fejlődő oktatás- és nevelésügy azonban mindinkább indokolttá, sőt szükségessé tette, hogy az egyházkerület felsőbb iskolái anyagi, szellemi gondozásával és felügyeletével arra képességüknél, tekintélyüknél, buzgóságuknál fogva hivatott külön egyéneket bizzon meg. Ezen okból rendszeresittetett e mi dunántuli ref. egyházkerületünkben a főiskolai világi gondnoki állás 1870-ik évben, betöltetvén az néhai Huszár Pongrácz úrral. Részint egyházi szervezetünk követelményekép, részint a teendők könnyebb elláthatása czéljából az 1874-ik évben felállíttatott a főiskolai egyházi gondnoki állás is, amelyre először boldog emlékű László József ur választatott meg. Hogy az egyházkerület ezen helyes és bölcs intézkedésének mily áldásos és üdvös eredményei lettek, arról egyrészről egyházkerületünk jegyzőkönyvei, másrészről azok előtt is, akiknek nincs alkalmuk azokat búvárolni, maguk az ezen városban levő, külsőleg ugy mint belsőleg a kor színvonalán álló, az állami közoktatási hatóságok által is sok elismerésben részesített, egyházunk hivei, sőt más felekezetek részéről is nagy jóakarattal és áldozatkészséggel támogatott iskoláink és nevelőintézeteink tesznek tanúbizonyságot. Nem állitom azt, hogy mindaz a siker, amit Isten segítségével ezen a téren elértünk, kizárólag a mi főiskolai gondnokaink munkájának eredménye, hiszen egy nagy erkölcsi testületben csak sokaknak