Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 34

— 34 — ket, hogy majd félszázados jubileumát is testi, lelki ereje teljében kedvesei öröméré, hazánk és egyházunk javára megérhesse. Az Isten éltesse és áldja meg Méltóságodat! u) A győri református egyház nevében Szalacsy Lajos főgondnok: Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Ur! Győri református keresztyén gyülekezetünk hálátlansággal vádolná önmagát, ha beérné a lelki gyönyörűséggel, amelyhez bennünket Méltóságod negyven éves áldásos működésének a leghivatottabb helyről ékesszóló bölcseséggel történt méltatása juttatott és a Méltóságod érdemeinek üde virágaiból művészi kézzel font koszorúhoz a maga részéről külön is nem fűzne egy hervadhatatlan babérlevelet, hálás szivvel emlékezvén meg a hathatós támogatásról, melyben Méltóságod bennünket részesített, hogy megépíthessük Istennek házát, amely nekünk a mennyország kapuja. Eme szent hajlékból is buzgó fohász emelkedik az egek Urához, kérve a Mindenhatót, hogy tartsa meg nekünk lelki vezérünket és évek hosszú sorára terjeszsze ki Méltóságod áldásos kormányzatát. v) A farnadi református egyház nevében Patay Gyula lelkész ur: Főtisztelendő és Méltóságos Püspök Ur! A farnadi ref. egyház küldöttsége ál! Főtisztelendőséged előtt, hogy midőn 40 éves papi működése jubileumára mindenek elhozták jókívánságaikat, átadja ő is szeretetének s ragaszkodásának adóját. 1904-ben ünnepet ült a farnadi református egyház: 100 esztendős templomának örömünnepélyét ülte és még ma sem feledte, hogy Főtisztelendőséged akkor közöttünk megjelenvén — nekünk, kik nem nem voltunk arra méltók, hogy házunkhoz jöjjön, — örömünket mintegy megáldotta, megszentelte, hathatósan buzdítván a híveket őseik vallása iránti buzgó ragaszkodásra és szeretetre. Efölött érzett öröme s hálája jeléül általunk e gyűrűt küldötte a farnadi ref. egyház, hogy legyen az beszélő bizonysága igaz szeretetünknek. Kicsiny ugyan ezen ajándék, mint kicsiny a gyülekezet, mely azt küldte, de ne tekintse azt Főtisztelendő Püspök Ur, mert hozta volna bár a legnagyobb gyülekezet s ezer annyi érőt, igazabb szeretettel az sem hozhatta volna és ha kicsiny is az a gyülekezet, mely küldte, de erős abban a kálvinista meggyőződésben, hogy neki ott azon a ponton, ahol él, missziója van s mig azt be nem töltötte, addig a föld színéről el nem tűnhet. Ezt hirdeti nekünk ma is az a kicsiny templom, — melyet Főtisztelendőséged megáldott; ezt hirdeti ma is, midőn a most duló viharokra tekintve mintha ezt mondaná: „ne félj kicsiny sereg, ,jam alios vidi ventos', akkor is összetartottalak, most is nyugodt lehetsz! Kicsiny ugyan ezen ajándék, mondom, és Főtisztelendőséged