Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. október - Oldalszámok - 28

— 28 — üteny is ugy, hogy a II. oszt.-ra csak a •"'/*> 4/«> 8/s stb. ütenyformák maradjanak. A III. és IV. oszt. tananyaga redukálandó minden hangnem, hangsor és a hangközök teljes megtanulására, az összhangok csak az V. oszt.-ban kezdődjenek és pedig csak a Tónikái hármas és a domináns négyes hangzattal. A VI. oszt.-ban minden összhang megismerése és kezelési módja. A formatanból az egyszerűbb műfajok ismertetése. V—VIII. oszt.-ig a gyakorlati rész: kar-éneklés. 2. b) 3-ik kikezdés 5. sora ugy módosítandó: „A középiskolai tanulóból, ha előadó művész nem is, műpártoló és müélvező közönség lesz stb". 3. A hangváltozásról szóló kikezdésben: némelyiknél évekig is eltarthat, irandó. Hangtalálási gyakorlatokat végezni a változás ideje alatt nem lehet, c) pontból kimaradt, pedig fontos, hogy az énektanitási anyag a középiskola többi tárgyaival, még a matematikával is találkozik. A tanitás induktív irányáról szóló 4. e) pont azonban lehetetlent mond. Azt, hogy a szabályokat mindenesetre a példákból kell levonni. A gyakorlati dolgok tanításánál épen megfordítva megy a dolog. Először megértetjük, mit hogyan kell megcsinálni és csak azután engedjük megpróbálni. Megfordítva, különösen az énektanításnál, igen könnyen a hallás után való éneklés veszedelme következhetik be. Az is teljes képtelenség, hogy valaki a zene elemeit egy ismert dalnak az elemzésével kezdje megtanítani. A hangokat egyenként kell megtanulni, előbb külön, majd összetételben, egy, két, három és több hanggal, ebből aztán igen szépen kifejlődik a dallami képlet, első sorban skála alakjában. A ritmikai rész azonban sokkal fontosabb, mint ez a tervezetben méltatva van, mert annak valósággal át kell menni a vérbe. Épen azért nemcsak az alsó két osztályban, de általában mindenütt, ahol zenével gyakorlatilag foglalkoznak, ott kell lenni az ütenyzésnek mindig. Az éneklésnél épen könnyű mindenkinek magának végezni azt. A fegyelemről szólva — 4. j) — azt mondja a tervezet, hogy az éneket nem lehet síri csendben tanítani. Hát ugyan hol van nagyobb szükség a feltétlen csendességre, mint épen az énektanításnál, hol egy idegen hang az egész gondolatot megsemmisítheti. A fegyelmezés pedig igen könnyen megy, ha az éneket rendes tantárgyként kezeljük. Hogy azzá is kell tenni, természetes.