Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 19

— 19 — Fűtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur! Mint a Méltóságod szép és lélekemelő ünnepélyén megjelent egyházkerületi elnökök között hivatalára nézve legidősebb, a konventi elnökség megbízásából, de saját szivem sugallatát is követve, az egyetemes konvent, valamint a Dunamelléki, Tiszántúli és Erdélyi egyházkerületek nevében, tisztelettel és szeretettel üdvözlöm Méltóságodat, református egyházunkra és magyar hazánkra oly hasznos életének ezen nevezetes napján, amikor tanári és lelkészi működésének negyvenedik évfordulóját ünnepli. Ezen hosszú negyven év alatt Méltóságod igen sok hasznos szolgálatot tett szeretett református egyházunknak, s miután a mi református egyházunk, a par excellence magyar egyház, szeretett hazánknak és magyar nemzeti ügyünknek is. Ezen 40 év Méltóságodra nézve nem volt a pihenés ideje, mert hiszen Méltóságod köteleségei telesitésénél a fáradságot soha nem ismerte, s ahol saját egyházkerületének vagy az egyetemes egyháznak érdeke azt megkívánta, meg szoktuk Méltóságodat mindenkor a munkálkodók vagy küzdők legelső sorában látni. A jó Isten áldja meg hát Méltóságodat hosszú élettel és minden lehető jóval, hogy még igen sokáig érvényesithese hasznos és értékes munkásságát szeretett egyházunk és hazánk javára. Az egyetemes konventnek és az emiitett egyházkerületeknek szerény szavaimmal tolmácsolt szeretetteljes üdvözletét és jó kivánatait pedig fogadja Méltóságod szívesen. Éljen a Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Ur! b) Ágost. hitv. ev. egyetemes egyház és kerületek nevében Zsilinszky Mihály ő nagyméltósága beszéde ez volt: Méltóságos és Főtiszteletü Püspök Ur! Amikor az embernek szive tele van örömmel, megnyílik a száj. Örvendünk mi is, mert ez az örömünnep nemcsak a reformátusoknak az öröme, hanem az egész protestántizmus örömünnepe, amely protestántizmusnak érdekei

; harcai és eszméi soha nem jutottak ellentétbe a magyar haza szabadságával, alkotmányával és a magyar kulturával. Nem kívánom ez alkalommal Méltóságod érdemeit festeni, mert hiszen azokat sokkal szebben festette le Tisza István, s ha én ugyanezt akarnám megtenni, ugy járnék mint az, aki a holdnak gyönge fényével akarná elhomályosítani a napnak a fényét. Nem is kívánjuk semmi részletes méltatását adni Méltóságod érdemeinek, csak azt akarjuk kifejezni, hogy mi Méltóságodat, mint a protestántizmus egyik hősét, azon érdemeiért, amelyeket a köz2*