Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 15

— 15 — kiválóbbaknak a munkában, illeti főiskolánk egyházi gondnokát, Czike Lajos urat, továbbá egyházi és iskolai életünk és kormány­zatunk mindazon tényezőit, munkásait, akik velem együtt fáradtak, hűséges kötelesség-érzettel, lelkiismeretességgel és önzetlenséggel mindabban, amit elérnünk sikerült. Az én 40 évi munkásságom eredményének megítélésénél, ha igazságosak akarunk lenni, mindezt le kell számítani és akkor nem csak magam látom, de másoknak is látni kell, mily csekély amit én tettem. Az én érdemem tehát, ha ugyan van benne érdem, legfeljebb az, hogy erőm és tehetségem szerint igyekeztem az es­küt, amelyet hivatalom elfoglalásakor az egyházkerületnek tettem, megtartani; az Ur Jézus azon utasítását: aki közületek első akar lenni, legyen az mindeneknek szolgája, igyekeztem nemcsak látszat szerint, hanem lelkiismeretesen teljesíteni, ezért ahová az isteni gondviselés állított, vagy a közbizalom elhívott, ott helyemet töre­kedtem megállani úgy, hogy a munkától magamat soha nem vono­gattam ; igyekeztem a közügyet lehetőleg önérdek nélkül szolgálni. A főtiszteletü egyházkerületnek az én csekély személyem és szol­gálataim iránt megnyilatkozó, érdemeimet nagyon túlhaladó ilyen fényes méltánylására tehát jogos igényt épen nem formálhattam, azért annak megnyilatkozása még inkább kötelez arra, hogy amig Isten életemet és erőmet megtartja, az eddiginél is buzgóbban igyekezzem kötelességemet betölteni. Ezt azonban sikerrel csak ugy tehetem, ha nemcsak a kormányzó testületek tagjai, hanem különösen az én szeretett lelkésztársaim lelkiismeretes kötelesség­teljesitéssel mellettem állanak. A mi ref. egyházi életünknek súly­pontja a gyülekezeti életre esik és pedig annak lelki életére. Hogy az egészséges, életerős, virágzó legyen, az első sorban és majdnem kizárólag a lelkészek működésétől és bánásmódjától függ. Hova­tovább haladunk a teljes vallásegyenlőség és felekezeti egyen­jogúság felé, a lelkész feladata és munkájának jelentősége annál döntőbb sulyu fontossággal biró leend az egyházi életben. Azon őszinte köszönet mellett tehát, amelyet a főt. egyházkerületi köz­gyűlésnek és mindazoknak, akik ebben közreműködtek, mondok a szeretetnek ily fényes megnyilatkozásáért, egyszersmind Ígéretet teszek, hogy minden erőmmel, tanításommal, figyelmeztetésemmel oda törekszem, hogy lelkésztársaimmal együtt becsülettel megfelel­jünk az egyházi életünkben reánk váró, mindegyre nagyobb jelen­tőségre emelkedő és mind nagyobb körre kiterjedő feladatoknak. De köszönetet .mondok a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés tagjainak, az egyházkerületnek és annak tisztviselőinek, tanárainak azért a szép albumért, az egyházkerületi jegyzői karnak azért a szép plakettért, amelylyel szeretetük és nagyrabecsült jóakaratuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom