Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 1_2

— 2 — egyházunkat mult évi őszi közgyűlésünk óta nagyszámú hű munkás elhalálozása folytán érték. Ezek között első helyen említem fel azon veszteséget, amely közvetlenül ugyan a dunántuli ág. liitv. ev. egyházkerületet, de egyszersmind a magyar protestáns egyházat érte Ihász Lajos egyházkerületi felügyelő 1908. év deczember 6-án történt elhalálozása által, akit a mi egyházkerületünk is méltán gyászol. Ihász Lajos ur egyike volt azoknak a magyarhoni protestáns egyház életében annyi kiváló érdemet szerzett nagy buzgóságu, nemes jellemű férfiaknak, akik életczéijukká tették a protestáns egyház elveinek a gyakorlati életbe való átültetését, az anyaszentegyház szellemi, erkölcsi és anyagi felvirágoztatását és e czél érdekében lankadatlanul, buzgón munkálnak szóval, tettel, áldozathozatallal. Egész életében oda törekedett, hogy a jó testvéri viszony, a kölcsönös egyetértés és támogatás a magyarországi két protestáns egyház között fennmaradjon és szilárduljon. Mindenkor előljárt jó példával a protestáns egyházhoz való hűségben és ragaszkodásban és erre feltette a koronát azzal, hogy végrendeletében tekintélyes vagyonának nagyobb részét fontos egyházi és hazafias czélok előmozdítására a dunántúli ág. liitv. ev. egyházkerületre hagyta. Nemcsak egyházkerületünk viseltetett a boldogult érdemei iránt életében elismeréssel, hanem egyházkerületi közgyűlésünk tagjainak tekintélyes része egyszersmind személyes tisztelettel és szeretettel is. Ezért adjunk kifejezést az ő elhalálozása felett érzett fájdalmunknak jegyzőkönyvünkben, részvétünket pedig, amelyet az elhalálozás alkalmával elnökileg fejeztem ki, átiratban tolmácsoljuk ugy a boldogult áldott lelkű özvegyénél, mint a dunántuli ág. hitv. ev. egyházkerületnél. Mindnyájunk által élénken érzett veszteség érte dunántuli ref. egyházkerületünket Gelléri Szabó János udvari tanácsos urnák, dunántuli ref. egyházkerületünk nagyérdemű tanácsbirájának Budapesten, 1908-ik év november hó 26-án életének 90-ik évében történt elhalálozása által. Benne egy nemesen gondolkozó, puritán jellemű, nagy és magasztos egyházi és hazafias czélokat szolgáló református egyháztagot veszítettünk el, aki mint egyházkerületünk szülötte és a hajdani komáromi gimnázium, később a debreczeni kollégium neveltje, mindig nagy vonzódással és rokonszenvvel viseltetett egyházkerületünk és általában a református főiskolák iránt.