Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 108

— 108 — a testet-lelket felüdítő szórakozások, szivnemesitő élvezetek, amiket a művészetek termékei nyújtanak. De elégtelenek ezek akkor, mikor a lelkek Istenhez vágyódnak és megigazulás után epednek. Bölcs sáfár, adj nekik enniök a rendelt eledelből, vezesd őket a Krisztus keresztjénél fakadó üdvösség forrásához! És pedig alkalmas időben és kellő előkészülettel, mint ahogy a jó pásztor fölkeresi és legelteti nyáját. Meg ne feledkezzünk a szegényekről, a betegekről, az öregekről és elesettekről, kik mind a Krisztus kicsinyei s lelkipásztori gondviselésünket első sorban igénylik. A sáfári hűség azt hozza magával, hogy a gyengébbeket, a gyermekeket, az ifjakat, a nőket alkalmas helyen és időben külön-külön is összegyűjtsük, tejnek italával tápláljuk s ugy vezessük a Krisztushoz. Mint az édesanyának, ugy az anyaszentegyháznak is két emlője van, melyekből gyermekeit táplálja: az iskola és a templom. Legyen szent előttünk mind a két hely s féltékenyen őrködjünk rendeltetésük felett. Legyen szent előttünk egyéni és családi életünk tisztasága, mert a jó példa a legjobb tanitó-mester. Hogy ekképen hálákat adhassunk annak, aki minket megerősített, a mi Urunk a Jézus Krisztusnak, aki hivnek itélt lenni, helyeztetvén e szolgálatba (Tim. 1:12). . II. Hadd szólok még valamit a hű és bölcs sáfárnak igért jutalomról. Urunk azt mondja: „Boldog szolga az, akit az Úr, mikor eljövend, ekképen talál cselekedni. Bizony mondom néktek, hogy minden javain gondviselővé teszi". Boldognak mondja tehát azt, aki mind halálig hü a reá bízottakban. Ezt a boldogító jutalmat mindenekelőtt a hiven teljesített kötelesség öntudatában és a jól végzett munka áldásos eredményében találja fel valamint minden hű sáfár, ugy különösen az egyházi szolga is. Minden tisztességes foglalkozás jutalmazó, minden jól végzett munka örömöt szerez, de egy sem oly kiválót és boldogítót, mint a lelkipásztori, ha a jó Isten áldást ad reá. „Valamit az ember veténd, azt aratja." Az anyagiakkal való sikeres foglalkozásból anyagi haszon öröme terem; a földmives gabonavetése után gabonatermést vesz; az iparos, a kereskedő munkássága anyagi nyereséget hajt; ám a lelki sáfár, aki termő szivek talajába ered-