Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1909

1909. június - Oldalszámok - 101

FÜGGELÉK. Elöima Antal Gábor püspök 40 éves jubileumakor. — Mondotta: Tóth Kálmán esperes. — Mennyei Atyánk, jóságos istenünk! Lelkünk, ünnepi perczeiben, tehozzád emelkedik. Hatalmadról emlékezünk mi, akik erőtelenek vagyunk; bölcseségedről, kikben rész szerint van az ismeret; jóságodról, kiknek sokszor van akaratunk a jóra, de hogy véghez is vigyük, nincs erőnk. Hatalmadat felismerjük e világ teremtésében, bölcseségedet ennek kormányzásában, jóságodat a különféle lelki- és testi áldásokban, miket reánk későn és korán kiárasztasz. Óh mi Urunk, Istenünk! Te hoztál elő minket, embereket, a semmiség öléből, a lét és élet világába; Te ruháztál föl bennünket szellemi tehetségekkel, okos és halhatatlan lélekkel s tettél a te dicsőségednek tanúivá, jóságodnak részeseivé. Noha valamennyire kisebbé teremtettél az angyaloknál, mindazonáltal dicsőséggel és tisztességgel megékesítettél. Tetted azért minden te kezeidnek munkáin úrrá, mindeneket vetettél az ő lábai alá. Jó Istenünk, a te dicsőítésedre szivünk és szánk mindenkor készek. Készek kiváltképen, mikor áldásaid között arra a legnagyobbra gondolunk, miszerint minket, mikor a bün meghomályositotta bennünk isteni képedet, kegyelmedből ki nem ejtettél, sőt könyörülvén rajtunk, üdvösségünkről gondoskodtál. Óh mert gyarló és esendő volt az ember kezdettől fogva. Ahelyett, hogy szolgált volna neked tökéletes ártatlanságban és tisztaságban, értelmi erejét és szabadságát a te kijelentett akaratod kijátszására fordította; saját önző czéljai miatt törvényeid szentségén tipródott; bűnök rabjává, ellenségeddé és ennélfogva bol-