Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1908

1908. szeptember - Oldalszámok - 10

— 10 — azt az ősi erőt, amelyet a mi Istenünk szolgálatában mi is a mi közös ellenségeink, a materiálizmus vagy az atheizmus ellen igyekeznénk kifejteni? Olyan oldalról jön ez a komoly, aggodalomteljes kérés és figyelmeztetés, olyan férfiú részéről, aki egész életében igaz tisztelettel viseltetett a római katholikus egyház fényes múltja és nagy kulturális missziója iránt. Én azt hiszem, ebben a teremben és a mi protestáns egyházunk irányadó vezetői között általában senki sincs, aki ne ismerné el azt, hogy a magyar katholiczizmusra szükség van ebben az országban, hogy a magyar katholiczizmusra itt nagy, áldásos, nemes hivatás vár, amely hivatás teljesítésében bizonyos bajtársi, bizonyos testvéri érzülettel állunk szívesen segítségre. Ne tegyék ezt ránk nézve lehetetlenné; ne kényszerítsenek bennünket belé egy olyan küzdelembe, ahol azután — ezt komoly aggodalommal és vérző szívvel mondom — nagyon félő, hogy a szélsőségek szenvedélyei fognak mindent magukkal ragadni, ahol azután, két malomkő közé kerülnek, szétmorzsoltatnak azok, akik a vallásszabadság, a felekezetek közötti viszonosság, a kölcsönös türelem szent ügyének szolgálata mellett azért meg akarnának maradni a kath. egyház jogosult érdekeinek védelmében is. Minek köszönheti a római katholikus egyház azt a fényes szerepet, amelyet máig betölt Magyarországon ? Minek köszönheti azt, hogy Magyarországon a magyar liberalizmus nagy zöme ma is még nem egyházellenes ? Annak a mérsékletnek, annak a türelemnek, amelylyel igyekezett a maga álláspontjának • merevségét a haladó kor igényeivel és a magyar nemzeti élet érdekeivel kiegyeztetni. Ne térjenek el ettől az áldásos tradicziótól és térjenek vissza hozzá, amennyiben eltértek volna tőle. Én azt hiszem, nemcsak a magyar nemzet, de első sorban a róm. kath. egyház érdeke kívánja tőlük ezt. Ez volna az a hivatás, Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés, amely a magyar kormányra és a magyar katholiczizmusra vár. Adja Isten, hogy a magyar kormány is kellő nyomatékkal tudja hallatni szavát ebben a kérdésben és adja Isten, hogy legyenek ismét. Lonovicsaink, akik egyházuk szolgálatát ebből a nemesebb, magasabb, tisztultabb szempontból fogják fel. Én meg vagyok győződve, hogy az ő szavuk nem találna Rómában süket fülekre. Én meg vagyok róla győződve, hogy azt, amit a protestáns Németország Rómában elérhetett, azt a magyar katholiczizmus irányadó tényezői is megtudnák szerezni a magyar nemzet számára. Ez az ő hivatásuk; a siker az ő kezükben van. Részünkről csak legjobb kívánságaink kisérhetik őket e törekvésben. Mi ennek a kísérletnek, ha megtétetik, csak jóakaró, de tétlen szemlélői lehetünk és bármint alakuljanak a viszonyok, bármit hozzon ránk a jövő, akár elkerüljük ezt a küzdelmet, akár bele kényszeríttetünk, mi reánk más feladat nem várhat, mint rendületlen lelki nyugalommal, hideg vérrel, de egyházunk iránt törhetetlen hűséggel és ingadozást nem ismerő kötelességtudással teljesíteni a szinte reánk erőszakolt küzdelemben kötelességünket. És ha ezen az uton megmaradunk, ha egyházunk szent ügyét bárminő